Duba Gyula (vál., előszó): Fekete szél. Fiatal szlovákiai magyar prózaírók antológiája (Bratislava. Madách, 1972)

Duba Gyula: A szlovákiai magyar novella

általában a világot, de konkrétan a társadalmat akarta megváltani, megváltoztatni. Alakulására és célkitűzéseire feltétlenül hatással voltak az emigráns írók, hanem valóságszemléletében és tematikájában a népi-parasztvalósághoz kötődött, a „másság-érzet" felismerését követő, falufelfedező törekvésekhez igazodott. Proletár-munkás vonatkozása kevés. (Ilyen vonatkozásokat pl. Dömötör Teréz írásaiban találunk.) De a szlovákiai magyar falu és népe egyre színesebb és teljesebb életre ébredt ebben a novellában, s a faluval együtt a föld, a paraszti munka és a természet romantikája, az egyszerű emberek hétköznapjai, azok sorsa és szenvedése, akikről Fábry Zoltán így írt: ,,A szürkeség, a senkik és semmik valósága a legmélyebb mélység." Móricz Zsigmond szenvedélyes népszeretetének kisugárzása láthatóan és termékenyítően hat akkori novelláink érzelmi és indulati hátországában, művelőiben. Harcos novellairodalom született így tájainkon, amely a nyomor és sorsvállalás mélységeiből előbányászta és felszínre hozta a szenvedés és nélkülözés drámáit, az igénytelenség és esendőség könnyesen mosolyogtató vagy kiáltva riasztó tragikomédiáit, a megfáradt kiúttalanság könnycseppjeit, hogy felrázza azokat, akik nem látnak, vagy nem mernek látni, mert sejtik, hogy a valóság dermesztő és kényelmetlen. Egy kissé romantizálódott is az emberi szenvedés, az életvalóságból néha „jóra vezérlő kalauz", tanulság lett, a novellákon itt-ott hamis könnyek gyöngyfüzére csillogott szentimentálisan, de jelentős részük kibírta az idő próbáját. Végeredményben megállapíthatjuk, hogy mindkét fentebb vázolt novellatípus agitatív, meggyőző jellegű, és szándékait nem is tagadva, egyenesen tör kitűzött célja felé; az első típust az általános erkölcs és időtlen humánum, a másodikat a szociográfiai tényfeltárás eredményei és a társadalom megváltoztatásának az igénye hajtja. A morál-novella csattanója az erkölcsi tanulság, a szociális ténynovella a nyomor és kiszolgáltatottság vízióját formálta felkiáltójellé. Irodalom mindkettőből ott született, ahol a szerző tehetségéből futotta a formakomponálásra is. A szlovákiai magyar irodalom eredendő ambíciója „elmondani" az életet, a sorsot (van mit elmondania), míg a korszerű irodalom (de az irodalom általában) építkezik, megtestesít, úgy 10