Duba Gyula (vál., előszó): Fekete szél. Fiatal szlovákiai magyar prózaírók antológiája (Bratislava. Madách, 1972)
Duba Gyula: A szlovákiai magyar novella
doznak a gyönyörű, álmatag grófnék és hercegasszonyok, duhajkodnak a bővérű vidéki magyar urak, szenvelegve éli csodálatos életét a magyar felsőosztály, s anakronisztikus virágként tovább virul — a vidéki amatőr írók tolla nyomán — a századvég és a századelő. Egy új nemzedéknek (Fábry Zoltánnak, Győry Dezsőnek, Forbáth Imrének, Földes Sándornak, Darkó Istvánnak, Morvay Gyulának, Vozári Dezsőnek) kell jönnie, hogy bekövetkezzen a „másság-érzet kora" (Szvatkó Pál kifejezése), hogy novellánk új gyökereket eresszen a valóságba, korszerű életérzéssel teljen meg, és hitelesebb valóságszemléletnek kötelezze el magát. Amíg az előző években dilettánsaink és emigránsaink a „hagyomány és korszerűség" látszólagos ellentétpár körül vívták harcaikat, és írtak teli tömérdek mennyiségű papírt, a feltörő nemzedék egyszerre meghirdette és megvalósította az új igazságot: hagyományainkat felülvizsgálva legyünk korszerűek! Termékeny korszaka volt ez irodalmunknak, az eszmék és gondolatok örvénylésének és összecsapásának a korszaka, az egyetemes igényű és haladó irányzatú írói programok születésének az időszaka, a reális helyzetfelmérések és a szociális lényegű tájékozódás kora. Ezekben az években (1924—29) a szlovákiai magyar író és költő elszántan szembenézett a valósággal, levonta a helyzetéből adódó következtetéseket és tényeket, felmérte lehetőségeit, és ezeknek megfelelő, sajátos és önálló utakat keresett. Ezen évek irodalmunk önállóságának első időszakát jelentik, az egyéniesedés valóra válását, az öntudatos ébredés korát, melyet a harmincas évek elején egy „kritikai korszak" (Szvatkó) követett. Az új jelszó (a „nem mind arany, ami fénylik" analógiájára): nem minden irodalom, ami megjelenik! Az új jelszó: igény. Irodalmi igény, művészi igény, színvonal. Még ez is eredményes és jelentős korszaka irodalmunknak (1929—33), de utána már a lendületvesztés, a progresszív szenvedélyek összecsapásának a vége és az elkülönülések ideje következik, az írói elmagányosodások és az érdekcsoportosulások valósága, amikor az olyan kérdések osztják az írói frontállásokat és tartanak fenn még gyenge sajtóvitákat, hogy van-e sajátos szlovákiai magyar irodalom, vagy csak egyetemes irodalom létezik? Akadémikus kérdés, a konformizmus és a társadalmi érdektelenség biztos jele. 8