Haiczl Kálmán: Érsekujvár multjából (Érsekújvár : Winter Zsigmond Fia, 1932)

Érsekujvár a Bocskay-felkelés alatt

Július 31-én a várban tűz támadt, mely a házak egy részét elhamvasztotta. Az ostrom tovább folyt. Minthogy azonban az ostromló sereg főleg könnyű lovasokból és hajdúkból állott, megfelelő tüzérség és ostromszerek nélkül, az ostrom hónapokig elhúzódott. Rhédey katonái a sikertelenség láttára oszladozni kezdtek. Erre Rhédey a Vág mellett táborozó Homonnai Drugeth Bálinthoz fordult segítségért, értésére adva, hogy máskülönben kénytelen lesz Újvár alól elvonulni. Homonnay Illésházy Istvánnal és Thurzó Szaniszlóval lépett érintkezésbe, majd Rhédey segitségére indult. Az alábbiakat részben Homonnay naplója nyomán közöljük. Homonnay aug. 30-án ért a nyárhidi táborba s az ostrom vezetését átvette. Másnap Szinán egri pasa is a táborba érkezett seregével és 2 nagy ágyúval. Még aznap levélben hivta fel az őrséget a vár feladására szabad elvonulás mellett. A török janicsárok agája nyíllal küldött be magyar felhívást, hogy a magyarok a vár kormányzatát ragadják magukhoz. Szept. 7-én a törökök és tatárok vezérei azt kívánták Homonnaytól, hogy a fogoly magyarokat adja ki nekik; Homonnay azonban ezt megtagadta. Érsekújvár őrségének élén Strain Gábor a németek, Thury Ferenc a magyarok és Motta Gallus a vallonok kapitánya állottak. A hosszúra nyúlt ostrom alatt az őrség élelmi és lőszere anynyira megfogyatkozott, hogy a lovakat is le kellett vágniok. Homonnay okt. 10-iki feljegyzése szerint addig 200 lovat ettek meg. A fejeket, lábakat és belső részeket a magyar asszonyoknak és a fiatalságnak hagyták. 62