Haiczl Kálmán: Érsekujvár multjából (Érsekújvár : Winter Zsigmond Fia, 1932)

II. Rákóczi Ferenc szabadságharca

csényit mégis nyugalanitotta. Ez év tavaszán személyesen akarván a helyzetről meggyőződni, Le Maire hadmérnökkel együtt helyszíni szemlére rándult ki. Erről a fejedelemhez intézett jelentését szórói-szóra érdemes leközölni. «Igaz, Kglmes Uram, nem sok az német az Csallóközön: de sok felé mehet. Egy vén, kopott Békavárban vetfe magát az Duna s Vág torkolatban; az honnan a szeredi hidig szárazon mehet. Valami elhagyott, régi sáncforma, négybástyájú erősség, kinek kópiányi kész vizárka; azt erősiti actu. Ki is megyek holnap (Érsek-Ujvárból) meglátni: mint impediálhassam? Soha hírit sem hallottam az átkozott Békavárának, — mert nem hagytam volna vratyogás nélkül. Oly helyen van: az bástyárul az Vágón általlő puskával, más puskával az Dunán«. Le Maire hadmérnök úgy találta, hegy a különben jelentéktelen hely oly előnyös fekvésű, hogy rendszeres ostrom nélkül el nem foglalható; most pedig, a magas vízállás miatt ostrom alá fogni nem lehet.

1

2) Bercsényi az adott viszonyok között csupán arra szorítkozhatott, hogy a Békavár szemmeltartása végett átellenében Kamocsánál füvellő-tábort veretett, amelybe Réthey György huszárezredét és egy gyalogezredet helyezett el néhány ágyúval. Többi hadát pedig a sz. péteri, karvai és alsó Garammenti figyelő csapatain kivül az Érsekújvártól Surányon át Nagytapolcsányig terjedő vonalon helyezte el. Réthey György és Ebeczky lovas és Halier Sámuel báró gyalogezrede május 6-án meg is ütközött a gútai németekkel, akik sajkákon jöttek át — és visszaverték őket. Mikor azután másnap Pálffy gróf bán is csapatával'Pozsonyból Gú1

2) Tbaly i. m. III. 346.-347. 274