Haiczl Kálmán: Érsekujvár multjából (Érsekújvár : Winter Zsigmond Fia, 1932)

II. Rákóczi Ferenc szabadságharca

császári hadsereg nyugatra menekült és Károlyi Sándor huszárai Privigyéig üldözték. A kuruc hadak előtt november 23-án Garamszentbenedek, 27-én pedig Léva vára ismét meghódolt. Bercsényi Garamszentkereszten át Privigyére vonulva, itt Károlyi hadával egyesült, majd Oszlányon át Nagytapolcsányba érkezett, ahol Nyitra vármegye rendeinek hódoló küldöttsége fogadta. Dec. 6-án Szered várában ünnepelte névnapját, hadai pedig Nagyszombatba vonultak be. Nyitra vármegyének december 11-én Kovarczon tartott közgyűlése már a Rákóczi mellett való felkelést rendelte el. A kurucokhoz egyre többen és többen csatlakoztak, akik között első helyen említendő a vitéz Ebeczky István alezredes és kapitánya Zsámboki Nagy István. Érsekújvárról is vagy 100 huszár megszökött és kurucnak állott be.

1) December közepén a morva és osztrák határig minden a kurucok kezében volt, Trencsén, Nyitra és Érsekújvár várak pedig ostromzár alatt állottak. Minthogy a kurucok minden ostromszer nélkül voltak, maga az ostromzár csali annyiban biztathatott eredménnyel, hogy Érsekujvárat a közlekedéstől s ezzel az élelmiszerektől is elzárta. Az őrségnek magyar része is egyre szökdösött ki a várból, hogy a kurucokhoz szegődjék. így tett Szoby Farkas gyalog vajda, majd Köröskényi János, a gyalogság fővajdája is. Ez utóbbi egyenesen Nyitrára ment Bercsényihez, akinek elmondotta: «hire lévén köztük Nyitra bombardirozásának, közönségesen mondták a tisztek: ha két bomba bémegy, harmadikat nem várják«.

2) J) Thaily. A s'zékesi gróf Bercsényi család III. 84. 2) U. ott 220. 266