Haiczl Kálmán: Érsekujvár multjából (Érsekújvár : Winter Zsigmond Fia, 1932)

Érsekujvár a törökök birtokában

1663. nov. 25-én esti 10 órakor — irja az Europoeische Zeitung — Érsekújvár fölött az ég megvilágosodott és valósággal tiizzel égett. Félhold jelent meg két karddal átszúrva az égboltozaton. Nagy vérömlés támadt a felhőkből, majd a félhold egy sas és oroszlán előtt mélyen meghajolt és eltűnt. Nemsokára két nagy sereg jelent meg az égbolton és felvonulásuk negyedóráig tartott. A két sereg egymással harcba keveredett, mig végre hosszabb küzdelem után az egyik sereg engedett és eltűnt. Helyén azonban három koporsó jelent meg. A koporsókon egy-egy török fej volt látható, a középső koronával ékesítve. Ezután a koporsók fölött való sereg is eltűnt és három férfialak jelent meg a földnek irányított csupasz kardokkal, mig fejeik felett egy kéz babérkoszorút tartott. Erre nagy kiáltás hallatszott, a koporsók eltűntek s a három férfiút felhő takarta el. Ezután nagy zivatar keletkezett és egy óriási tűzgolyó hullott le az égből, mely borzalmas gőzt terjesztett maga körül. Jelentőségét majd a jövő fogja megmutatni.« Az újság címlapján a jelenség rajzban is megörökítve látható.

8) A másik jelenségről Ortelius emlékezik meg. 1664. január havában Krajna tartományban 6 kapucinus szerzetes és tartományfőnökük a napban különös jelenségeket észleltek. Az emiitett kapucinusok főnökükkel jan. 18—28-a között reggeli 8 óra tájban Oberndorfból Loytsch felé mentek. Egy polgári ruhába öltözött férfival találkoztak, aki őket a napra figyelmeztette. Nézzétek — úgymond — mily különös ma a nap. A napra tekin6) Apponyi. Hungarica II. 872. 204