Haiczl Kálmán: Érsekujvár multjából (Érsekújvár : Winter Zsigmond Fia, 1932)

Érsekujvár vidéke Magyarország történetének első századaiban

földje, Udvard, Nyárhid és Megyer, valamint a zobori apátság földje közt terült el. Az okmány szól a Borolh (?) felé vezető útról továbbá Solymos (Soulumus) és Oculman földekről, amelyek nevének ma már nyoma sem maradt. Az országút Nyárhidon át vezetett.

1

4) Gyoroknak egy része Nyárhid és Udvard között a Hunth-Pázmány nemzetség birtokában volt. A fenti Ábrám ispánnak fia Tamás az érsekségnek birtokait pusztitgatta, a tizedeket elfoglalta és visszatartotta, amivel az érsekségnek 3000 márkára rugó károkat okozott. Lodomér érsek ezért kiközösítette. Majd Máté nádor közbenjárására a kiközösítés alól feloldotta és kártérítési igényét 300 ezüst márkára leszállítva Tamással és fivérével Obichk-nak nevezett Ábrahámmal kiegyezett akkép, hogy Gyorok birtokukat kártérítés fejében az érsekségnek átengedik. Minthogy azonban Gyorok az egyház többi birtokától messze esik, az érsek azt elcseréli a léki Pázmán fiainak Vencel, István ispánoknak és Domonkosnak bogdáni birtokáért és 220 ezüst márkáért.

1

5) E Bogdán a Garam mentén Szódó mellett feküdt és a török időkben elpusztult. A Pázmánok azonban nem soká maradtak Gyorok birtokában. Pázmánfia Istvánnak fia Pethő Csák Máténak zavargásai idején hozzácsatlakozott, a királynak Bajóth várát elfoglalta s a királynak hires (famosi) lovait is elvitte. Ezért a király őt Komárommegyében levő léki, gyoroki és szelecsényi (?) birtokaitól megfosztotta. Időközben Pázmán Pethő magtalanul elhalt, ennél1

4) Monum. Eccl. Strig. I. 514—516. 1

5) Monum. Eccl. Strig. II. 223. 7