Haiczl Kálmán: Érsekujvár multjából (Érsekújvár : Winter Zsigmond Fia, 1932)

1638-1663

A nagyvezekényi suiyos vereség egy időre elvette a törökök kedvét a portyázásoktól. Legalább is ebben és a következő esztendőben nem olvasunk róluk. Kisebb kirándulásaik azonban el nem maradtak. így 1654. febr. 28-án irja kistolnai Szabó András szőgyéni kapitány Lippay érsekprimásnak: «Ez északa mint egy tizenkét lovas török csapott vala be ide hajdú katonát keresni, az többi alól, Kőhidgyarmat felől volt lesben. Onnan az Tamás erdeje felé fordultak által. Hogy lövettünk s látták is, hogy ki nem vehetnek bennünket, visszamenének.

11

3) Ez év nyarán egy izben Komárom felé portyáztak. A komáromiak erről értesülvén, az újváriakkal együtt a törökök elé mentek és viszszavonulásukat valamely útszorosban elzárták. Ott aztán olyan csapást mértek rájuk, hogy csak kevesen menekülhettek meg közülök. A magyar sereg a törökök egész zsákmányát, a sok elrablott keresztényt és marhát visszaszerezte. A törökök vereségüket főkép az érsekujváriaknak tulajdonították. Annak megbosszulására tehát egy nagyobb csapat julius 5-én Érsekújvár környékére csapott és több helyen pusztított. A várbeli őrségből vagy 300-an kellő elővigyázat nélkül reájuk törtek, de a lesben álló törökök körülkeritették s csaknem mindnyáját levágták, fejeiket pedig magukkal vitték.

11

4) A törököknek folytonos rablókirándulásai s a hódoltság területén állandó adózaklatásai, zálogolásai odáig juttatták Érsekújvár vidékének amúgy 11

3) Magy. Sión 1865.: 345. 11

4) Némethy: 315. 164