Haiczl Kálmán: Érsekujvár multjából (Érsekújvár : Winter Zsigmond Fia, 1932)

1638-1663

rád várának őrsége teljesen kihalt. Eszterházy okt. 3-án irja, hogy Nógrádban harmadfél száz ember halt bele. «Istrására sem elegek; most is mind halnak; egy gyalog vajdánál, egy dobosnál több meg nem maradt, azokon is most az Pestis; én bizony nem tudom, mint segíteni nekik akarom, ha Ngod megírja az maga tetszését«.

8

3) A király maga is attól fél, hogy a török ezt észreveszi s a várat elfoglalja; Pálffytól kér tanácsot, mikép lehetne a vár hiányait pótolni.

8

4) Pálffyt — mint említve volt — kôszvéňybántalmak gyötörték. Ez a királynak is tudomására jutott és 1644. jan. 14-én hozzá intézett levelében teljes elismeréssel nyilatkozik nagy érdemeiről, de tekintettel öreg korára és betegségére, azt ajánlja neki, hogy menjen nyugalomba s óvja egészségét. Császári kegyelméről a jövőben is biztosítja.

8

5) De Pálffy tovább is szolgálni akarta hazáját és királyát és maradt. Ugy látszik azonban, hogy a királyi levélnek hire ment. Maga Pálffy is katonáit visszahívta Újvárból, akik tőle el is búcsúztak. Mikor azután Pálffy arra határozta el magát, hogy tisztségében megmarad, ebből kellemetlen félreértések keletkeztek. Pálffy egyik hadnagyát Komjáthy Tamást ebből kifolyólag vasra akarta veretni. Eszterházy azonban — miként márc. 20-iki levelében jelenti — ezt megtenni nem akarja, mivel Komjáthy nemes ember és nemcsak ő, de a többiek is azt mondják, hogy Pálffytól elbúcsúztak és ő elbocsátotta őket. «Ugy látom, hogy itt már Kgd-nek M) Jeidlicska: 374. 8

Ï) U. o. 375. 8

5) U. o. 376.—377. 149