Haiczl Kálmán: Érsekujvár multjából (Érsekújvár : Winter Zsigmond Fia, 1932)

1638-1663

le és rossz néven vette, ha Magyarországon bármilyen békeháboritás történt. Mikor pedig Eszterházy Miklós nádor a folyton vakmerőbb török betörések megboszulására engedélyt kért, a király megtagadta. Csak Lippay kancellár ajánlotta neki, hogy tegye meg a támadást: «ha Ngod jól megcsapja az törököt, vagy megcsapatja, bizonyos, hogy Ngod agyon nem csapjuk érte.«

5

6) Eszterházy Pálnak jelentései telvék ilyen török betörésekkel, amelyek természetesen, amikor lehetett, megtorlatlanul nem maradtak. 1638. december 14-én jelenti: Tegnap éjjel egész esztergomi lovas és gyalogság és párkányiak Berencset akarták kirabolni. A birák oly vigyázatlanok, hogy sem Szőgyént, sem Újvárt nem értesítették. Kérről Konjándi Mihály szolgája hozott hirt róluk. Ugyanaznap volt a nyárhidi vásár, melyen a katonák résztvettek. Ha egy órával előbb ültetheti fel őket lóra, elejét vehették volna mindennek. Mire Eszterházy Pál fia, Lovas János, Szabó András és Bika uram Szőgyénbe értek, addig elhaladt a török is. Berencsnek csak az használt, hogy a Nyitra igen megáradt és kiöntött, ezért a hidra nem mehettek. Csontos István Esztergomban volt, mikor elindultak és Köbölkútról Nagy Jánosnak (Szőgyénbe) meg is üzente, de a paraszt ember rosszul vitte a hirt és Nagy János is csak «imigy-amugy irt«. Mindazonáltal a vásárra és a kódolatlan helyek vigyázására való tekintettel Eszterházy kettőt lövetett, midőn virradni kezdett, aminek annyiban mégis hasznát látták, hogy az éjjel megint visz5

6) Jedlicska 214—215. 140