Haiczl Kálmán: Érsekujvár multjából (Érsekújvár : Winter Zsigmond Fia, 1932)

1638-1663

Ennek tulajdonítandó, hogy Újvárban 1641. július 10-én csak 180 gyalogos van (20-at állandóan Damásdon tartanak) s Eszterházy arra kéri Pálffyt, hogy övéiből legalább 25-öt rendeljen ide az aratás végéig, mert az itteniek a sok dolgot nem győzik.

2

3) Július 17-én Damásd és Szőgyén állapotáról panaszkodik. Minthogy a török folyton rémiti őket, segítséget kívánnak; de Eszterházy még 15 embert sem tud nekik küldeni. Megbízta a vajdákat, hogy szerezzék össze a 15 legényt «Azok készek volnának csak könnyen pusztán hagyni a végházat, hogy az bolondok annyi rémitő hirt csinálnak, annyival inkább rémíti az teöreök is őket.« A damásdiak tényleg kiszöktek az aratásba, «mert ha most nem takarnak, télen koplalnak érte.«

2

4) A török ennek neszét vévén, Damásdot könnyű szerrel elfoglalta, mint Miskey János július 20-án Eszterházynak jelentette: «ki noha kicsiny hely, de minémü nagy kár legyen benne, én tudom sokaknál jobban. Haec sunt initia dolorum; de többet várjanak a jó gondviselés után. Az falukot mindenütt betöltötték az törökök rémítéssel, bizon annyi falu hódol be a mennyit nem reménlettünk volna, csak titkon is.«

2

5) Eszterházy augusztus 7-én a mustrára készülődik, de megjegyzi: « De bizony nékem az nem tetszik Nsgos Uram, hogy most ugy készüljenek az mustrához és az kit soha meg nem tartanak, most fogadják, s tettessék mintha szerestől úgy megvolnának. Igy ott fön azt tudják, hogy mind 2

3) Jedlicska: 297. u) U. o. 298. 2

S) U. o. 299. 128