Haiczl Kálmán: Egyháztörténelmi emlékek a cseh megszállás korából (Esztergom. [s. n.], 1940)

93 párt ellenállásán hajótörést szenvedett. A PMH újévi számának vezércikke éppen ezért részben kínos feltűnést keltett, amennyiben a két párt egyesülésének sürgős szükségessége mellett szállott síkra. A tárgyalások hamarosan meg is indultak. Mindkét párt saját kebeléből 11 tagú bizottságot választott, amelynek hivatásává tette az egyesülés előkészítését és a közös pártprogram és pártszervezet megalkotását. A ker. szoc. párt megbízottjai mindenekelőtt elvi biztosítékokat kívántak, hogy a párt eddigi programja : a keresztény, magyar és szociális politika irányelvei az egyesült pártban is érvényben maradjanak. Ez volt a magyar kat. papságnak álláspontja, amelynek nyiltan kifejezést is adott. Bizonyos személyes garanciákat is kívántunk. Miután a személyi kérdések békés elintézést nyertek s a testvérpárt kiküldött bizottsága a ker. szocialista párt keresztény, magyar és szociális alapelveit magáévá tette, tekintettel a világpolitikai helyzetben észlelt változásra s arra, hogy a két párt egyesülésével a magyarságnak és az őslakosságnak nagyobb szolgálatára lehetünk, a magasabb politikai szempontok előtt meghajolva, az egyesülést a ker. szoc. párt kiküldöttei magukévá tették, amelyet március 9-én a párt végrehajtó bizottsága és másnap az országos pártvezetőség is elfogadott. A jún. 21-én Érsekújvárban megtartott közös kongresszus azután a két párt egyesülését kimondotta s az egyesült párt programját megállapította. A két politikai magyar párt egyesülésével csaknem egyidőben, június 25-én alakult meg a magyar katolikus tanács Pozsonyban. Ennek néhány érdekes előzménye a nyilvánosság elé kívánkozik, máskülönben az olvasó az események száraz felsorolásában azok eredetének és indokainak magyarázatát nem leli.