Haiczl Kálmán: Egyháztörténelmi emlékek a cseh megszállás korából (Esztergom. [s. n.], 1940)
90 Mindezek miatt a németek egy héttel a kongresszus előtt vissza akartak lépni, de utóbb e tervüktől elálltak. Hlinkáék viszont amiatt elégedetlenkedtek és botránnyal fenyegetőztek, hogy az ünnepi beszédet Miőura Márton mondja. Őket azzal szerelték le, hogy Verdier bíboros Szlovenszkóba látogatott el. Végül meg kell említenünk, hogy a katolikus kongresszust Prágában nyomban a szabadgondolkozók és légionáriusok kongresszusa követte. A prágai állapotokra mindenképen jellemző tünet. Ugyancsak a kongresszussal kapcsolatban felemlíthetjük, hogy a Ludová Politika (a cseh néppárt lapja) egyik számában amellett kardoskodott, hogy Csehszlovákiában be kellene hozni a latin helyett a szlávot, mint liturgikus nyelvet. A Szentszék ugyanis megengedte, hogy Cirill és Metód napján Nyitrán (!) és Velehradon ószláv nyelven misézhessenek. Ezt most — úgylátszik — ki szeretnék bővíteni kapcsolatban a modus vivendivel. Verdier bíboros júl. 6-án érkezett Pozsonyba. A történeti hűség kedvéért meg kell említenünk^ hogy az utca közönsége a bevonulásról tudomást nem vett. Délután a városházán fogadás volt, mely a kellő rendezés hiányában sok zűrzavarra adott alkalmat. Verdier bíboros a prímási palota erkélyéről áldást osztott, mely után Hlinka programon kívül az erkélyről húszperces autonomista beszédet mondott. Erről egyetlen lap sem tett említést. A kongresszus zavartalan lefolyása mindenütt kedvező benyomást keltett, amelyet Prága külpolitikája, kivált a franciaországi katolikus körökben ki is használhatott, bár a csehszlovák állam és egység mellett tervezett manifesztáció elmaradt. A különböző nemzetiségek jelenléte és szereplése élénk bizonyságát szolgáltatta annak r hogy Csehszlovákia nem nemzeti állam és hogy lakosságának túlnyomó része hithű katolikus.