Haiczl Kálmán: Egyháztörténelmi emlékek a cseh megszállás korából (Esztergom. [s. n.], 1940)

75 mozgalomban frontot látott az egyházfők ellen és nem volt hajlandó a közreműködésre, nehogy munkájuk félreértéssel találkozzék ott és akkor is, ahol s amikor a magyar katolikus hívek érdekei megértésre találhatnak. De hiszen a mozgalom nem is ez esetekre szólott. Az akció tehát a tervezett formában megfeneklett. Annyit azonban mégis elértünk, hogy a magyar érzésű független kegyurak tudomást szereztek róla és a kegyuraságukhoz tartozó plébániák megüresedésekor megtalálták a módot arra, hogy a pályázókról megbízható információkat nyerjenek. Szent István ünnepének megülése újból felkavarta a kedélyeket. A nagyszombati apostoli adminisztrátor megismételte a vikárius 1919. évi tilalmát és hangsúlyozta, hogy Szent István királynak aug. 20-án való megünneplése semmiféle címen sincs megengedve, hanem a külső ünneplés még azon templomokban is, amelyek Szent István tiszteletére szentelvék, a szept. 2-át követő vasárnapra teendő át. Nyilvánvaló volt, hogy e rendelet kiadása a politikai hatóságok közbenjárására történt. A hatóságok ugyanis szigorúan ügyeltek arra, hogy Szent Istvánnak tisztelete aug. 20-án semmilyen módon se érvényesülhessen. Az énekes szentmisét „ünnepidnek nyilvánították. Ha nagyharanggal vagy háromszor harangoztattak, ez is „ünnepi" harangszó volt. Még ennél is tovább mentek. Ha valahol Szent István képét vagy szobrát megkoszorúzták, pláne piros és fehér rózsákkal feldíszítették, ezt a csendőrség leszedette s a plébánost feljelentette. Magam is nem egyszer állottam emiatt a bíróság előtt. Egyízben 12 tiszti leánnyal együtt idéztek be a bírósághoz. Erőnek erejével reám akarták bizonyítani, hogy e díszítéseket az én külön utasításomra végezték. A tiszti leányok azonban bát-