Haiczl Kálmán: Egyháztörténelmi emlékek a cseh megszállás korából (Esztergom. [s. n.], 1940)

73 csak a lelkészeket fosztották meg, míg a többiek pótadómentessége továbbra is fenmaradt. A kegyúri kérdésről röviden már szó esett. A kegyúri plébániák betöltésénél a világi kegyurak befolyásolása a már említett módon érvényesült, így legutóbb Léván és Vágsellyén. Ugyanez történt az egyházi kegyurasági Érsekújvárral is. A tótajku s érzésű papok jelszava : a magyar plébániák elfoglalása lassan valóra válni kezdett. Ez az eljárás persze nemcsak az esztergomi egyházmegye ideszakadt részében, hanem keleten is érvényesült. A ker. szoc. párt pozsonyi központjában e sérelmet több ízben bizalmasan megtárgyaltuk s egyes esetekben Szüllő Géza összeköttetései révén célt érnünk sikerült is. Az ilyen ügyeket természetesen sem a papi klubban, sem a pártvezetőségi ülésen tárgyalni nem lehetett. Viszont az akciót a nyugatnak a kelettel együtt kellett megindítania. A dolgot a t.-i plébánosnak a pártközponthoz intézett előterjesztése mozgatta meg, amelyet javaslattétel végett megkaptam. Javaslatom a következő volt: 1. össze kellene hívni a magyar papság néhány képviselőjét minden olyan egyházmegyéből, amelyben magyar plébániák vannak, így Esztergom, Rozsnyó, Kassa, Szatmár ideszakadt részeiből ; 2. e megbízottak összeírnák a világi kegyurakat, akiknek magyar plébániáik vannak ; 3. ugyanők összeírnák a világi kegyuraság alá tartozó plébániákat (talán nem ártana a tótnyelvűeket is összeírni, mert fontos az is, mily érzésűek kerülnek a tót vagy vegyes nyelvű plébániákra); 4. fontos a magyar érzésű papság kataszterének összeállítása és különösen azoké, akik magyar létükre a tót nyelvet beszélik és tótnyelvű plébániákon működni hajlandók; az egyházmegyék kiküldöttjei minden egyházmegyéből