Haiczl Kálmán: Egyháztörténelmi emlékek a cseh megszállás korából (Esztergom. [s. n.], 1940)

64 Itt sajnálattal kell megjegyeznem, hogy ebben az életünkbe vágó mozgalomban sem voltunk teljesen egységesek. Néhányan — szerencsére igen kevesen — akadtak, akik a kisebbik memorandum ellen kifogásokat emeltek s azt alá nem írták. A nagyobb memorandumot nem is látták. Hogy ők tulajdonképen mit akartak? nem tudjuk. Kuriózum gyanánt érdemes megemlíteni, hogy ugyanekkortájban másfajta memorandumok is szerepelnek. így — eléggé megbízható forrásból — megtudtuk, hogy azok a szlovenszkói püspökök, akiknek birtokrészeik Magyarországon maradtak, illetékes helyen oly értelmű kívánságuknak adtak kifejezést, hogy magyarországi birtokaiknak szlovenszkóival való kicserélését nem óhajtják azért, mert ott (Magyarországon) biztonságban vannak, itt pedig „Hodzsa-szalmájává" lennének ! A modus vivendi tárgyalásaival a lapok szinte állandóan foglalkoztak és a legfantasztikusabb terveket vetették felszínre, amelyek az elérhetetlen vágyak világos jeleit hordozták homlokukon és csak arra voltak alkalmasak, hogy növeljék a zavart, mely az egyházi kérdések rendezése körül keletkezett. Szlovenszkóban az év vége felé már befejezett tényként hangoztatták, hogy az esztergomi egyházmegyét a már ismert terv szerint feldarabolják s az érsekségnek Szlovenszkó területén fekvő birtokait teljesen a szlovenszkói püspökségek közt osztják fel tekintet nélkül arra, hogy az érsekség híveinek és plébániáinak nagy része Magyarországon van. A rozsnyói püspökséget megszüntetik és Szlovenszkóban érsekséget állítanak fel. Albrecht Alfred dr. prágai lapszerkesztő a bécsi „Das neue Reich" folyóiratban rendkívül érdekes cikket tett közzé, mely a modus vivendire vonatkozó tárgyalásokat helyes megvilágításban