Haiczl Kálmán: Egyháztörténelmi emlékek a cseh megszállás korából (Esztergom. [s. n.], 1940)
50 rendet helyreállította. Ugyanilyen panaszok merültek fel Aranyosmaróton, Verebélyen, Ógyallán. A csehszlovákiai földreform a kegyúri jogok és kötelezettségek gyakorlása terén nagy zűrzavart teremtett. A földhivatal ugyanis a földbirtokok átvételi egyezményében a kegyúri terhekről vagy egyáltalában nem intézkedett, vagy azokat a megmaradt birtokrészre hárította. Minthogy a történelmi országokban más jogszabályok voltak irányadók, mint Szlovenszkó területén, a joggyakorlat igen furcsán alakult ki. Konkrét esetben pl. a legfelsőbb közig, bíróság kimondotta, hogy az esetben, ha a földhivatal a parcellázás után csak 150 hektárt hagy meg a tulajdonosnak, a megmaradt részt a kegyúri kötelezettségekkel meg nem terhelheti. Eszerint tehát adott esetekben a kegyúri terhek az új birtokosokra háramlanak. Az új birtokosok azonban ez ellen tiltakoztak és a kegyúri terhek viselését megtagadták. Más esetben ugyanaz a legfelsőbb közigazgatási bíróság akként döntött, hogy a biróság a kegyúri terhek értékelésével az átvett és meghagyott birtokrészek értékét állapítsa meg s az eddigi tulajdonost pénzértékben elégítse ki oly feltétellel, hogy a megmaradt résszel kapcsolatban az összes kegyúri terheket magára vállalja. Az eljárás hosszadalmassága és az egymással ellentétes döntések következtében a kegyúri kérdések eldöntetlenül maradtak és sok templom, plébánia kegyúri fentartása ma sincs biztosítva. A papság azt kivánta, hogy a földhivatal az illetékes egyházakat a kegyúri terhek viselésére földben, azaz természetben elégítse ki. A földhivatal azonban igen szűkmarkúnak bizonyult úgyannyira, hogy a tárgyalások eredményre nem vezethettek. Egy ilyen bírósági tárgyaláson az egyházhatóság megbízottjaként magam is résztvettem. A tárgyalást vezető bíró mindenekelőtt azt a
