Haiczl Kálmán: Egyháztörténelmi emlékek a cseh megszállás korából (Esztergom. [s. n.], 1940)

4 Mialatt mi tanácskoztunk és Andrássy Gyula gróf külügyminiszter és Zichy Aladár gróf, a király személye körüli miniszter Bécsből minden jóval biztattak és mi a legszebb reményekkel eltelten széjjeloszlottunk, — az utcán a forrôngás már tetőpontra hágott s a lánchídi összeütközéssel a forradalmi akció megindult. Károlyi Mihály magához ragadta a kormányhatalmat s az ország fejevesztetten rohant a pusztulás felé. Megbizottaink a turócszentmártoni értekezletről lekéstek, a tótság vezérei kimondták az elszakadást és az üj cseh-szlovák államhoz való csatlakozásukat, és a cseh legionárusok a felvidék megszállására indultak. A megszállás — bár a Károlyi kormány tilalma folytán komoly ellentállásra a csehek csak itt-ott találtak — csak lassú menetben és óvatosan történt. Január 2-án Esztergomba mentem, hogy a helyzetről némi tájékozást nyerhessek. Csernoch biboros hercegprímást lázas állapotban találtam. Súlyos helyzetét és aggodalmait nyiltan feltárta előttem. Az esztergomi érsekség és főegyházmegye sorsa dől el a közeljövőben. Attól tart, hogy mihelyt a csehek az ország Dunán inneni részét megszállják, őt papságától és uradalmaitól is elzárják. Szó van arról is, hogy a csehek a Dunán túli részből is 10 km. széles vonalat kívánnak, kétségkívül a dorogi kőszénbányák elfoglalása céljából. Az általános hangulat igen nyomasztó. Nem hisszük — feleltem — hogy a helyzet ennyire rosszabbodjék, még az esetben sem, ha — amitől Isten óvjon — bennünket tényleg Csehszlovákiához csatolnának. A politikai határok változása nem vonja szükségszerűen maga után az egyházmegyei határoknak is megváltoztatását. Mikor nagy Frigyes porosz király Ausztriától Szilézia nagyobb részét elvette, a boroszlói érsek-