Haiczl Kálmán: Egyháztörténelmi emlékek a cseh megszállás korából (Esztergom. [s. n.], 1940)

44 De nem is tárgyalhatott, mert hiszen kezeit más oldalról is lekötve tartják. A magyar kormánynak ugyanis az a felfogása, hogy mindaddig, amíg emberileg lehetséges, a dismembratio kérdésben tartani kell a mai, bár áldatlan és áldozatokkal járó helyzetet. De mindettől eltekintve — hangsúlyozta a hercegprímás —, mindenét elvehetik, de becsületét elvenni nem engedi. A bíboros hercegprímás ez üzenetét a nagybizottsággal és a papsággal alkalmas módon közöltem. Az 1925. év nagy veszteséget és gyászt hozott az egész kat. egyházra, de kivált a Csehszlovákiában élő katolikus magyarságra. Dr. Fischer-Colbrie Ágoston kassai püspököt május 17-én az Ur magához szólította. Törékeny testében nagy, apostoli lélek lakozott, mely az igazság védelmében és szeretetében minden jogtalansággal szemben, ha kellett, keményen is megnyilatkozott. A tisztelet és szeretetnek több mint negyvenéves kapcsolatai fűztek hozzá s azokban az években, amikor az esztergomi egyházmegye ideszakadt részében egyetlen magyar püspökünk és egyházi dignitáriusunk nem volt, aki panaszainkat és kívánságainkat és kéréseinket a Szentszék elé terjeszthette s ott személyesen is megindokolhatta volna, sokszor fordultunk őhozzá, aki megértéssel, bölcsességével és szeretetével állott mindenkor istápolásunkra. A nagybizottságban is hálás kegyelettel emlékeztünk meg róla. Az 1926. év igen mozgalmas tevékenységben folyt le. A nagybizottságot egyrészt a komáromi internátus-kisszemináriumra való gyűjtés állandóan foglalkoztatta, másrészt az egyre gyarapodó sérelmek, amelyek a kat. magyarságot egymásután érték. A sérelmek legfontosabbika a magyar paphiány, amely évről-évre növekszik. A hivatalos