Haiczl Kálmán: Egyháztörténelmi emlékek a cseh megszállás korából (Esztergom. [s. n.], 1940)

29 szének egyházi jellegében látja s ennek az akadálynak elhárítására csak egy eszközt tart alkalmasnak : az államosítást. A kormány a luteránusokkal már a mult évben megegyezett abban, hogy középiskoláikat és tanítóképzőiket átvette, miután a katolikus középiskolákat már előbb beszüntette. Az elemi iskolák államosítása felé pedig az egyengető utat maga a szlovenszköi püspöki kar tette meg 1923-ban a régi Rendszabályok módosításával. E módosítás értelmében a plébánosok iskolaigazgatói minősége megszűnt s helyükbe rendes okleveles szlovák tanítók léptek. A plébános, ha egyszersmind hitoktató is, a tantestület ülésein elnököl, máskülönben az igazgató-tanító, aki a plébános eddigi jogkörének utódjává lett. A plébános az iskola pedagógiai, didaktikai és módszertani ügyeibe bele nem szólhat. A plébános mint iskolaszéki elnök felügyeletet gyakorol ugyan az iskola felett, de ez már csak névlegesnek tekinthető. A párkányi kerület papsága egyik gyűlésén foglalkozott is a papságot ért e súlyos sérelemmel és rámutatott arra, hogy a papság ilyetén kinullázása a kat. iskola vallásos jellegének veszélyeztetésével is járhat; magyarán mondva azonban — kikapott. Midőn ezt Fischer-Colbrie kassai püspök előtt szóvátettem, elmondta, hogy a Rendszabályok átdolgozását egy három tagu tanítói bizottságra bízták, mely a munkát Nyitrán el is végezte. Vele elhitették, hogy a módosítások a tanítóság ambícióit kielégítik, viszont a papság jogait nem sértik. Utólag látta, hogy hibák történtek, amelyek kellő orvoslásáról gondoskodni fog. Korán bekövetkezett halála folytán azonban minden abbamaradt s a Rendszabályoknak 1928-ban az orsz. kat. tanügyi tanács által szerkesztett újabb kiadása a papság sérelmeit nem orvosolta.