Haiczl Kálmán: Egyháztörténelmi emlékek a cseh megszállás korából (Esztergom. [s. n.], 1940)

li érintkezésben is a tót nyelvet használja, nehogy kellemetlenségei támadjanak. Tény, hogy a vegyes nyelvű vidékeken a magyarul beszélő embereket sokszor gyalázó szavakkal, sőt inzultusokkal is illették, nem ritkán olyanok, akik az államíordulat előtt önmagukat jó magyaroknak adták ki, sőt magyarságukkal tüntettek. Mindamellett a vikáriusnak ez a rendelete a magyarok körében nagy visszatetszést szült. Időközben a pozsonyi Emericanum papnevelőt beszüntették és házát lefoglalták. A sok jogtalanság, kellemetlenkedés és üldözés arra késztette a magyar papságot, hogy valami módon állást foglaljon ellene. Értekezlet vagy gyűlés tartása lehetetlen volt. Mindamellett Palkovics Viktor gútai plébános, akit a magyar papság vezérének tekintett, a lelkészkedő papságnak tekintélyesebb részét bizalmas értekezletre Gútára hívta össze, ahol a sérelmeket és panaszokat memorandumba foglalták és kerülő úton Rómába eljuttatták. A memorandum felölelte az összes sérelmeket, amelyekkel a cseh megszállás első évében a kat. egyházat, nevezetesen az esztergomi főegyházmegye főpásztorát, papságát és híveit sújtották. Csernoch bíboros hercegprímás a memorandum vétele után 1920. márc. 7-én az alábbi üzenetet küldte csehszlovák területen rekedt papságához, amelyet titkos kezek azután a papsághoz eljuttattak. „Amit hűséges papságomról feltételeztem, amit biztosra vettem, abban nem csalódtam.. Papságomnak az egyházhoz, az ezeréves esztergomi főegyházmegyéhez való tántoríthatatlan ragaszkodásáról tanúságot tesznek azok a sérelmek, melyek nemcsak az érseknek, hanem a papságnak és az egész egyházmegyének sérelmei. Több mint egy éve teljesen el vagyok zárva