Sebesi Ernő (sajtó alé rend.): Dr. Wallentínyi Samu emlékezete (Eperjes. Minerva, 1933)

Irodalmi hagyatéka. Nyomtatásban megjelent tanulmányai

Az egyik falon csupa eperjesi emlék: középen egy maturai kép, rajta a mi egykori tanári karunk és azok az ifjak, akik 1912-ben tettek érettségit az eperjesi kollégiumi főgimnáziumban. Körülötte csupa eperjesi képes levelezőlap ; itt az ősi kollégium épülete, amott az uj főgimnáziumé, a vértanuk emléke, a Rákóczi-ház, ott egy csoportkép az 1912. évi ifjúsági tornaversenyről, mellette: egészségtani-óra az uj gimnázium udvarán (pillanatfelvétel). Szóval itt a távolban egy darab Eperjes ! Mennyi drága, édes-fájó emlék !... A tanítvány se szól egy szót se, a mester se... Csak érzik, hogy a lelkük összeolvadt, a szivük összedobbant a szépséges emlékek hatása alatt! S egy-egy sóhaj száll el az ajkukról : Istenem ! de szép is volt a letűnt ifjués férfikor... ! Nem képzeltem, hogy ilyen megható, ilyen szép lesz az első utam egy szanatóriumba ! — Áldja meg az Isten azt, akinek ezt a boldog csalódást köszönhetem. * Csodaszép a fekvése ennek a szanatóriumnak. Egy csendes, széltől, portól védett völgyben fekszik a falu, a hegy oldalában, rengeteg erdő sűrűjében emelkedik a hatalmas épület. Háta mögött haragoszöld fenyves zug, jobbról és balról tölgyes erdő koszorúzza. Verandáján naponkint öt órát kell feküdnöm a napon, mozdulatlanul és csendben. Megboszulta magát a tanítvány a tanárján ! Amikor a diákom volt a doktor úr, neki csak egy órán : a latinon kellet csendben ülnie — ő most öt órai csendbenlétre bünteti a mesterét! — És nem tudom, ki az engedelmesebb?! Mert én nagyon pontosan megtartom az utasításokat. És nem is esik nehezemre. És nem is unom magam ! — Jól bepakkolnak, meleg pokrócokba szépen becsavargatnak gondos kezek és aztán lefekszem a fekvőszékre. Alattam a falu, felettem az ég! — Nem is gondoltam, mennyi 62