Sebesi Ernő (sajtó alé rend.): Dr. Wallentínyi Samu emlékezete (Eperjes. Minerva, 1933)

Előszó

hálánkat küldjük néhai dr. Wallentínyi Samu felé, akinek emlékét szerény eszközeinkkel úgy kívánjuk ápolva megörökiteni, hogy sok száz tanítványának közös elhatározásából ezt az emlékkönyvet bocsátjuk közre. Összegyűjtöttük benne néhány kéziratban maradt tanulmányát és amikor most ezeket belső megindultsággal átolvasva esztétikai felkészültségének nemes fényű fegyverzetében gyönyörködhetünk, nem győzzük eléggé hangsúlyozni, hogy tollforgató készsége mögött ott vibrál tündöklő elevenséggel mindnyájunk megilletődött-emlékezetében az ő igazi arca : az élőszóval ható bravúros magyarázó. Minden irott betűnél maradandóbban ez fogja átmenteni az ő emlékét egész generációkon, melyeknek tudatába nem úgy idegződött bele a banalitás illemtudó reflexével dr. Wallentínyi Samu neve, mint egy tanáré, hanem mint a Tanáré ! A szónak ünnepi értelmében volt tanár dr. Wallentínyi Samu. Bámulatos tudásánál csak szerénysége volt nagyobb és ez a közismert szerénysége volt az oka, hogy ezeket a tanulmányokat életében közre nem bocsátotta. Asztalfiókjában akadtunk rájuk és mert úgy éreztük, hogy szellemi hagyatékának mi vagyunk jogos örökösei, azzal, hogy mégis megjelentetjük írásait, talán mégse bántjuk meg az ő szellemét. * Egy pillanatra kiszabadítottuk magunkat a mindennapi gondok útvesztőjéből a diákkori emlékezés önfeledt és napfényes pázsitjára és spontán feltámadt optimizmusunk arany derűjében mi régi rossz diákok hadd henceghessünk el a mi felejthetetlen jó Tanárunkkal !... Eperjes, 1933. április hava. Seb e si Ernő.