Sebesi Ernő (sajtó alé rend.): Dr. Wallentínyi Samu emlékezete (Eperjes. Minerva, 1933)
Előszó
Valahányszor csak szóba kerül néhai dr. Wallentínyi Samu neve, önkéntelenül is behunyom a szemem és akkor teljesen világosan áll előttem a maga plasztikus élő valóságában. De aztán felnyitom a szemem, a látomásszerü alak eltűnik és helyébe lép egy Név: ... Dr. Wallentínyi Samu !... * Minden áldott reggel friss virággal a gomblyukában megjelent a katedrán, de azért mintha minden vonzó romantikus ragyogása mellett egy titkos mártirkoszoru övezte volna szegény Wallentínyi tanár úr homlokát. Külső látszatra egy kiegyensúlyozott, harmonikus lelkű embernek mutatkozott, de aki nem elégedett meg azzal, hogy csak felületesen tanulmányozza őt, rögtön látta, hogy ennek a léleknek nyugalmat tükröző felszine alatt fájdalmak, rezdülések bujkálnak szemérmes pirulással. Ennek a léleknek örökké vérző sebei voltak. Átlagon felüli fényes kvalitásai, vérbeli pedagógiai készsége és rendkívüli szervező talentuma, sokkal különb pozíciót biztosithattak volna részére, de a Sors vak szeszélye egy vidéki városba sodorta és ennek a kényszerhelyzetnek rideg következményei elhervasztották az ő jogos ambícióit. Most, az emlékezés hálával telt reflexén át szinte fájdalmasan és kiábrándítóan hat ránk : régi tanítványaira, hogy ennek a kiváló tanárnak, a Boethy Zsolt hires és irigyelt famulusának a pályája csak Eperjesen