Sebesi Ernő (sajtó alé rend.): Dr. Wallentínyi Samu emlékezete (Eperjes. Minerva, 1933)

Emlékezések

A kollégium kapujából vonult a sok dicső halott... ... Mindenki elment Eperjesről... csak én álltam köny[nyezve ott. Bár sok minden volt már azóta és oly sok hajnal ránk [virradt, az eperjesi hajnal útja lelkembe vésett vádirat: ha nem nevelnek Eperjesen kollégiumi iskolák, most nem vagyok én múltrajongó, merengő, kóbor, [véndiák. Henszelmann Aladár. A* Vf Viiáp* Eperjes magyar helyilapja a következőket irja a temetésről Dr. Wallentínyi Samu nincs többé ! Értékes, rokonszenves egyéniségében Eperjes város társadalmának messze kimagasló vezéralakja, disze és büszkesége távozott el tőlünk. Halálhíre mélységes és őszinte részvétet váltott ki a társadalom minden rétegéből. Felekezeti, nemzetiségi és társadalmi különbség nélkül, kicsinyek és nagyok egyaránt, megindulással, könnyek között fogadták halála hirét. Dr. Wallentínyi Samu nem mindennapi egyéniségének varázshatása alól senki sem vonhatta ki magát, aki vele ismeretségbe került. Gazdag szellemvilága; ideális élet és világfelfogása ; megnyerő, lebilincselő, közvetlen modora és mindenekfelett határtalan szivjósága, a város legkedveltebb, legnépszerűbb emberévé tették. E népszerűség egybeolvadt azzal az őszinte tisztelettel, nagyrabecsüléssel, amellyel e város kicsinyje 34