Sebesi Ernő (sajtó alé rend.): Dr. Wallentínyi Samu emlékezete (Eperjes. Minerva, 1933)

Emlékezések

S$eiec*eHtyÍHe, FRENYÓ ERZSÉBET szavai a sírhant megkoszorúzásakor Tanár Úr ! Minket a találkozás, a viszontlátás reménye hozott el a mult, az emlékek városába. Te ezt a találkozást nem vártad meg, elfáradtál, elmentél a nagy vakációra. Kegyelettel álljuk körül sirhantodat, hogy köszönetet mondjunk azért, amiért egykor mint kis diákokat olyan szeretettel oktattál édes anyanyelvünk grammatikájára. Megtanítottál a szépet szeretni, a nemesért, az igazért lelkesedni. A te atyai szerető szived és mindig segitő két kezed — de sokszor és de sok kis diák szeméről törölte le a keserűség, a nélkülözés könnyeit. Köszönjük Főparancsnok Úr, a boldog cserkészidőket ! Bocsáss meg ha netán siri nyugalmadban megzavartunk. Minket el nem muló szeretetünk hozott ide, virágot hoztunk sirodra, virágot, melyet Te olyan nagyon szerettél. Álmodd tovább csöndes siri álmodat. A viszontlátásra ! &04Í ÍcUiítiMHMGMCLh> a nyitott sir fölött elzokogott szavai Kedves Osztálytanárunk ! Itt áll utoljára a Te osztályod, itt állanak tanítványaid, hogy búcsút vegyenek Tőled. 21