Sebesi Ernő (sajtó alé rend.): Dr. Wallentínyi Samu emlékezete (Eperjes. Minerva, 1933)

Emlékezések

könnyekkel telnek meg, remegő lelkünk azt érzi : oly nagy, oly szent ez a pillanat, hogy csak néma imádsággal szentelhetjük meg. Ámen. «A •• •• ^f # JÁHO* ny. koll. gimn. igazgató beszédéből „Idealista voltál halálodig. Egész életed nem volt más, mint harc az eszményi szép világnak megvalósulásáért, amelyet lelkedben alkottál az emberekről, az egész életről. Szeretted az embereket, legfőképpen pedig a gyermeket. Ép ezért voltál te nagy értéke a kollégiumnak, az egyháznak és az egész társadalomnak. De ebben találom én titkát annak is, hogy az élet nagy és nehéz megpróbáltatásai közepette lelked egyensúlyát soha el nem vesztetted. A te csodás, derűs lelki világodban megtestesülve látjuk azt az életeszményt, melyet a görögök „kalokagathiának" neveztek. Tőled tanultuk meg, hogy előbb szenvednünk kell, hogy igazán jók lehessünk. S azokat, akik Istent keresik, ugyan a földi utakon, de Véle nincsen találkozásuk, Te tanítottad, a te örömökben is oly gazdag életeddel, hogy becsüljük meg a ritka boldog perceket, amikor a mennyország kapui megnyílnak előttünk. Sok csapás ért az életben és ezek között a legnagyobb egyetlen fiadnak halála. Ám Te a csapások elviselésében voltál a legnagyobb. S ezzel megtanítottál bennünket arra, hogy vannak olyan magvak, amelyek lelkünkben csak könnyeső alatt csíráznak, teremnek szép virágokat és hasznos gyümölcsöket." 19