Sebesi Ernő (sajtó alé rend.): Dr. Wallentínyi Samu emlékezete (Eperjes. Minerva, 1933)

Emlékezések

Istennek milyen drága ajándéka volt közöttünk az ő élete, hogy ennyire egyetemlegesen és közös fájdalommal siratjuk meg az ajándék összetörését. Drága ajándék volt az ő ragyogó szelleme, amely fénylett akkor is, amikor csupa napsugár között villózott ez a fény, de egyenesen kigyúlt és messze szórta kévéit, amikor árnyékba borult körülötte a világ és az élet. Drága ajándék volt az ő kedélye, amely a derűnek aranyszálait fonogatta mások életébe akkor is, amikor a saját élete roskadozott a megpróbáltatás és a bánat keresztje alatt. Drága ajándék volt az ö meleg szive, amely lelkével és szellemével együtt igazi nagysággá avatta. Mert amig soha és semmisem lehetett előtte eléggé nagy, ha abban nem volt belső tartalom, bármilyen imponálónak látszott is a külső benyomás, addig semmisem lehetett előtte oly kicsiny, hogy hidegen, közönyösen és érdektelenül ment el volna mellette. Drága ajándék volt az ő barátsága, amely akkor tündöklött a legigazabban, amikor az a barátság áldozatot követelt tőle, amit soha el nem vont és meg nem tagadott senkitől. S mert emberszeretete krisztusi módon volt kifejlődve benne, amely nem ismer külömbséget ember és ember között, azért minden jó és igaz ember egyszersmind barátjává fogadta. Drága ajándék volt az ő hite, amely Istenével szemben gyermekien alázatos, önmagával szemben ilő és öntudatos, másokéval szemben példátadóan türelmes volt. Hite volt legnagyobb ereje s erre az erőre, ha valakinek, úgy néki volt szüksége. Csalódás, fájdalom, megpróbáltatás, csapás és gyász sokszor valósággal átözönlött rajta s bizony-bizony az ő élő, nagy hitének csodája volt az, hogy lelki ereje meg nem tört. Amikor rendre és egymásután érték a legkinzóbb életfájdalmak, csak a feje hanyatlott alább, csak az BIBLIOTIIËCA HUNGARICA

I 1

7 Samaria - Somorja - Šamorfn