Sebesi Ernő (sajtó alé rend.): Dr. Wallentínyi Samu emlékezete (Eperjes. Minerva, 1933)

Irodalmi hagyatéka. Kéziratban megmaradt írásai

Vagy más helyütt azt mondja : „Már a nap is lemenőben Tüzet rakott a felhőben." Máshol pedig a pirosarcu hajnal a pusztán selyemszőke hajjal emeli a fejét és álmos szemekkel végignéz a tájon, ősszel nem ül ki a hajnal, az ég gyönyörű tündére az ég küszöbére. Olykor pedig haragos a bájos hajnal és vérszin övet köt a derekára. De talán semmi sem mutatja a népies irány hatását és diadalát úgy, mint Arany nyelve. Milyen egyszerű s mégis mily szines, változatos, gazdag ez a nyelv! Arany valóban nagy nyelvmüvész volt! S mindezt a néptől tanulta a maga nagy fogékonyságával, finom Ízlésével művészivé tette. Amikor mesél Arany, szinte halljuk a népmesék egyszerű cifraság nélküli hangját, érezzük naivságát, üde báját. Helyesen és szépen mondja róla nagy kortársa Petőfi : „Dalod, mint a puszták harangja egyszerű, De oly tiszta is, mint a puszták harangja." Arany sehol sem használ keresett szókat, fordulatokat, egyszerűen, világosan, népiesen ir, költeményeinek legnagyobb részét megérti és élvezi a nép is. Ő maga is azt mondja a „Toldi szerelmé"-ben : „Egyszerű az ének rajta semmi disz tán, De a szivből fakad melegen és tisztán." Hamisítatlan magyar nyelven beszélt a környezete, amelyben nevelkedett, zamatos, népies nyelvűek voltak az olvasmányai és innen van, hogy elleste a népies nyelv hangtani sajátságait, szóiami formáit, gazdagította szókincsét. A népnyelv szólásait, fordulatait, a magyar ember sajátos gondolkodásmódját kifejező jellegzetes kifejezéseket, mondatfüzéseket használ. Figyeljük meg bármely költeményét, mindenütt azt a tőről151