Sebesi Ernő (sajtó alé rend.): Dr. Wallentínyi Samu emlékezete (Eperjes. Minerva, 1933)

Irodalmi hagyatéka. Kéziratban megmaradt írásai

finoman, milyen találóan jellemzi a büszke, vendégszerető, gyöngéd, hazáját forrón szerető, könnyen lelkesedő magyart! Nézzük meg Toldi Lőrincnét, ezt a gondos magyar háziasszonyt, aki erélyes is, gyöngéd is, aki anya, vendégszerető, körültekintő, szeszélyes. Tekintsünk Bencére, az igazi magyar, hűséges, sokat beszélő szolgára ! Avagy menjünk el a csárdába, ahol Toldi Miklós mulat cigány mellett táncot ropva. „Milyen kicsapongó, magyar őserő tör ki a fiatal Toldiból, midőn három napi gyaloglás után Bencével a kocsmában mulat! Iszik, énekel, táncol, kurjant nagyokat, locsolja üvegéből a vén cimbalmost, fejével veri a mestergerendát és borral itatja a száraz földet!" Avagy figyeljük meg a maga egészében Toldit, vájjon nem minden izében népies eposz-e? Toldi világa egészen és hamisitatlanul a magyar nép világa. Toldi is, mint a magyar már ezer év óta, a harcban, a csatamezőn akar dicsőséget szerezni a magyar névnek. A Toldiban, mint a népmesékben igen sokszor, viszálykodnak a testvérek, de a győzelem mindig az ifjabbiké. Mindig a legkisebb királyfiú a legszebb, legtökéletesebb, legtalálékonyabb, a népmesében, övé a tündérleány. Az édes anya mindig a kisebbik fiút szereti jobban, ugy mint a Toldiban. A népmese hőse is egyszerű, tiszta erkölcsű, vitéz, becsületes, ármányokkal küzdő, de diadalmaskodó, mint Toldi. Arany Toldija népies eposz, nyelve, felfogása egyaránt népies. Alakjai a nép körében mozognak, motívumai mind egyszerűek, semmi bonyolult lélektani probléma, a dolgok mind úgyszólván népmesei egyszerűséggel folynak le. A népköltészet hatása nyilvánvaló Arany balladáiban is. Hiszen ő maga is mondja, hogy a magyar alföldi népballadák hatása alatt dolgozott, nincs bennük szentimentalizmus, nincs bennük szónoki hang : a cselekvény gyorsan folyik, lázasan lüktet, hézagos az elbeszélés, tragikus a felfogás, 149