Sebesi Ernő (sajtó alé rend.): Dr. Wallentínyi Samu emlékezete (Eperjes. Minerva, 1933)

Irodalmi hagyatéka. Kéziratban megmaradt írásai

bányászni a mükölteszetnek a legszebb gyöngyöket, legdrágább kincseket. Kölcsey a népköltészethez küldi tanulni a költőket, ő maga a népdalt veszi mintául,. Czuczor megirja népies zamatu paprikás verseit, népdalait, Vörösmarty genre-képeiben a nép nyelvén ir, mig végre feltűnik Petőfi, aki magába szivja a népköltészet üde illatát, átveszi a népdal szerkezetét, közvetlenségét, egyszerűségét s megnemesitve, egyéniségének varázsát hozzátéve, gazdag érzelemvilágát csillogtatva, ihletett ajakkal hirdeti a népies irány dicsőségét. S végül a fejlődés végén megjelenik a legnagyobb magyar epikus : Arany, akinek költészete a magyar nemzeti lélek legmélyén fakadt, aki a magyar népköltészetet megismerte, átérezte, szépségeit érvényre juttatta, aki minden izében népies költő lett: érzésben, nyelvben, hangban egyaránt. S itt mindenek előtt az a kérdés merül fel, milyen viszonyok és körülmények tették Aranyt népiessé, életének, korának mely mozzanatai terelték lelkét a népies felé? Arany János a nép gyermeke volt. Szegény földmivelők gyermeke, nádfödeles kis parasztházban látta meg a napvilágot. Atyja is, anyja is mintaképe a becsületes, őszinte magyar jellemnek. Egyszerűség, egyenesség: mély hit voltak fősajátságaik, ilyennek nevelték fiúkat is. A gyermek Aranynak sok szép, a nép ajkán termett tündérmesét regélt az édes anyja, a népies ponyva költészet termékeit adta kezébe olvasni az édes atyja. Játszótársai a nép gyermekei voltak, az élet, melyet maga körül látott, megfigyelt, átélt, az igazi, hamisítatlan magyar népnek az élete volt. Ennek dalait dalolta, ennek meséiben gyönyörködött, ennek gondolkodásmódját szivta magába. Majd a szalontai iskolába kerül. Tanitói mind a népies iskola rajongó hivei. Nem is adják tanítványaik kezébe az akkori divatos költők : németesek, franciások, klasszikusok müveit. Az ő eszményképük. 147