Sebesi Ernő (sajtó alé rend.): Dr. Wallentínyi Samu emlékezete (Eperjes. Minerva, 1933)

Irodalmi hagyatéka. Kéziratban megmaradt írásai

volna meg az akkori honfiak közül V. Lászlóból az idegen zsarnokság összeütközését a nemzet érzületével s a zsarnokság bünhődését? Both bajnok özvegyéből azt, hogy a megaláztatás az igazi nagyság bölcsője. Ki ne érezte volna ki a Török Bálintból, a héttorony rabjából, a nemzet akkori rabjainak sorsát és panaszát? Vagy ott van a Szondi két apródja, melynek a magva az, hogy a derék eleshetik az erőszak hatalma alatt,de hírben, dicsőségben, emlékben örökké élni fog s ez az emlék a jók, az igazak, a hivők uj erejének, lelkesedésének lesz a forrása. Buzdítás volt ez a nemzetnek, melynek legjobbjai akkor vérpadon haltak el vagy börtönben sínylődtek : ezeknek az emléke is élni fog és a mi erőnk, reményünk, részévé, alapjává lesz. A walesi bárdok, amit Arany nem is adhatott ki, azt példázza, hogy egy nemzetet le lehet győzni, le lehet igázni, de szellemét, költészetét, amelyben a nemzet érzése lüktet, nincs hatalom, amely meghódíthatná, ha pedig erőszakoskodik rajta, az a szellem feltámad és boszut áll. íme az érzésnek, lelki állapotnak elburkolt, allegorikus kifejezés módja az egész költészetben, aminek okát, magyarázatát a kor viszonyaiban, az üldözésnek, az erőszakos hatalomnak a meglétében kell keresnünk, szóval abban, ami ezt a szabadságharc utáni kort azzá tette, a mi : az önkényuralom, a zsarnokság, az elnyomatás, az üldözés korává. íme tehát a másik erőnek i a kornak befolyása az ötvenes évek költészetére. A nemzeti erő megnyilatkozásán, a kor hatásán kívül azonban más szempontot is figyelembe kell vennünk, hogy valamely kor költészete tisztán álljon szemünk előtt. Kutatnunk, vizsgálnunk kell, melyik nagy szellem egyéniségének, költészetének hatása érzik az illető kor költészetén. Mert a nagy költői géniuszok nemcsak a maguk korának gondolkozását, képzelődését, 142