Sebesi Ernő (sajtó alé rend.): Dr. Wallentínyi Samu emlékezete (Eperjes. Minerva, 1933)

Irodalmi hagyatéka. Kéziratban megmaradt írásai

Idegenek jól aratnak Vértől ázott térökön. Ök alusznak szépen, mélyen Ébren már csak mi vagyunk! Ők alusznak s nem álmodnak, Mi virrasztunk ébren, haj, csak Ébren mi is álmodunk. Álmodunk mi hihetetlent, El se merjük mondani. A holt szeme félig nyitva, Hát ha meg nem volna halva S lehetne még valami !... A nagy tenger-éjszakába Ki-kinézünk olykoron: Mert nem tudjuk, hány az óra, Hallgatunk a kakas szóra, Merengünk egy csillagon. Jó reménnyel, vak reménnyel : Hogyha megvirradna már! De a hajnal csak nem pirkad, S amit látunk, az se csillag: Bolygó fény vagy fénybogár. És csak oly csöndes ne volna, De ez úgy fojt, úgy ijeszt... Dalunk is már egyre fárad, Alig ad még bátorságot... Égen, földön semmi nesz .. . Szempillánk is csuklik immár... S ha az álom elnyomott, S mi alszunk, boldog Isten '