Sebesi Ernő (sajtó alé rend.): Dr. Wallentínyi Samu emlékezete (Eperjes. Minerva, 1933)

Irodalmi hagyatéka. Kéziratban megmaradt írásai

az ő fellépése előtt ismeretlenek voltak s amelyek éppen az ő révén kerültek bele a neveléstudományba. Ma ezek természeteseknek látszanak, az ő idejében azonban újítások voltak : Minden gyermeket tanittatni kell. Erre joga van minden gyermeknek. Ez a későbbi általános tankötelezettségnek az eszméje, amire csak 1—2 század múlva jöttek rá az egyes államok. A nevelés a családban kezdődik és az iskolában folytatódik. Az alapokat a családi körben kell lerakni, ott kell megszoktatni a gyermeket a tisztességre, az engedelmességre, a kötelességtudásra. Az iskola folytatja a munkát. Az elemi iskolában a gyermek a maga anyanyelvén folytassa tanulmányait, csak az anyanyelv segítségével képes megérteni uj fogalmakat, uj ismereteket, uj szábályokat. Mindent szemléltetve tanítsunk! Azok az ismeretek a legbiztosabbak, legmaradandóbbak, amelyeket a gyermek saját szemével figyel meg. Vigyük ki a gyermeket a természetbe, hívjuk fel figyelmét a természet jelenségeire, ő maga vonja le a következtetéseket, ezeket sohasem felejti el. Ezért legyenek a tankönyvek szemléltető képekkel telve, a gyermek még azt is láthassa képen, amihez a természetben hozzáférni nem tud. Bánjunk a gyermekkel szelíden, szeretettel. Érezze tanítója részéről a melegséget, a jóakaratot, a szeretetet, érezze azt, hogy tanítója édes apjának a helyettese ! Neveljük a gyermeket lemondásra, engedelmességre, nemes eszményekért való lelkesedésre, tanulótársainak megbecsülésére, kötelességtudásra, Istenbe vetett rendületlen hitre. Hirdessük neki éveken át azt, hogy a földi kincsek mulandók, egyedüli érték a lelkünk tisztasága, legszebb feladatunk a magunk gyarlóságának beismerésével, a jobbra, nemesebbre való törekvés és mások hibáinak elnézése. Hirdessük, valljuk és kövessük a nagy Mester szavait : Mindnyájan egy atyának gyermekei vagyunk, szeressük egymást ! 123