Sebesi Ernő (sajtó alé rend.): Dr. Wallentínyi Samu emlékezete (Eperjes. Minerva, 1933)

Irodalmi hagyatéka. Kéziratban megmaradt írásai

minden nagy szellem, az élet nagy kérdéseire keresett feleletet. Kereste és ezt az érzés világában találta meg. Hit, lelkesedés, világosság kell, egy lelket betöltő nagy érzelem s ez aztán leráz magáról minden földi bilincset, megteremti a maga, a lélek világát, megtalálja önmagát. Petőfi megtalálta önmagát, megteremtette a maga világát s ezt a ragyogó valóságot Júliában testesitette meg. Petőfi nagyon tudott szeretni és a szeretet megszépít mindent. Amit szeretünk, széppé lesz, értelmet és értéket kap ! Széppé lesz minden, amit szerető karral ölelünk át. Petőfi forró szeretettel ölelte át Júliát, az Alföldet, az egész életet és azért oly szép az ő költészetében Julia, az Alföld és az Élet. * Születésének századik évfordulóját ünnepeljük most mi kisebbségi magyarok — szomorúan, árván. Úgy fázunk, didergünk ! Melegre, új erőforrásra van szükségünk ! És ime feltűnik előttünk Petőfi alakja és költészete ! Fény és meleg árad ki belőle ! Menjünk hozzá! Hadd melegedjék fel ez a didergő világ az ő forró lelkének örökifjú költészetén. Születésének századik évfordulóján képzeletben zarándokoljunk el mi is Duna-parti szobrához és mondjuk el mi is a költővel : „Ki az, aki hamvát sírva összeszedte! Senki. Tán az Isten, ő maga temette. El sem temette, — fölvitte magának : Szabadság, szerelem kettős csillagának. Ifjan halt. De látjuk: naggyá lenni ráért! Költő volt. Szeretett. Meghalt a hazáért. Ám előbb a lelkét égő szenvedéllyel, Millió szegény közt osztogatta széjjel. Gazdaggá igy tette az egész világot S aztán az öröklét ormaira hágott." 116