Cseh Béla: Daróctól a Talárig 1919-1939 (Komárom : [s. n.], [s. a.])

72 13. Az olmützi tárgyalás három napig tartott. A vád felvonul­tatott hetven tanut. Kihallgatták többek között a theresienstadti várbörtön parancsnokát, Vlach őrnagyot és több volt fegyenc­társamat. Az elnöklő cseh hadbíró nagyon felkészült a tárgya­lásra. Jegyzőkönyvvezetője mesélte, hogy a tárgyalás előtt egy hétig próbálgatta a fegyverfogásokat. Három nap és három éjjel dolgoztam. Nem aludtam egy percet sem. Nappal a hadbíróságon voltam, éjjel pedig az ol­mützi vasútállomáson. Fogadtam és kalauzoltam a tárgyalásra be­idézett tanukat. Gyönyörűen vallottak. Nem segített semmi. Prá­ga már elintézte az ügyet, Olmütz engedelmeskedett. A hadbíróság elnöke, Prikril ezredeshadbíró rendesen vi­selkedett, szinte lehetett rajta látni, hogy kellemetlen feladatot teljesít. Tolmácsot is kaptam, egy Olmützben szolgáló szlovák nemzetiségű hadnagyot, aki tökéletesen beszélt magyarul. Az olmützi ítélet negyvenöt oldalon keresztül indokolja, hogy elkövettem a fegyelmi sértést és csodálatosképen pont annyi büntetést írt elő, mint amennyit leültem. Egy órával sem többet! Ez a hosszú indokolás is mutatja, hogy mennyire eről­tették a dolgot. A szürke kis szamarat elefánttá fújták fel. Érdekes összehasonlítani az egyes tárgyalások idejét és az ítéletek terjedelmét. Az első prágai tárgyalás, amikor a dologgal a kutya sem törődött, mindössze tizenöt percig tartott. Az ítélet kétoldalas. A pozsonyi tárgyalás már egy egész napot vett igény­be. Az ítélet indokolása hat oldalas. A legfelső bíróságon szintén egy egész napon tárgyalták az ügyet. Az ítélet nyolcoldalas. Az olmützi tárgyalás három napig tartott és az ítélet egy egész re­gény. Egy csúnya regény és az volt a legrosszabb a dologban, hogy én voltam a szenvedő hős. Háromszor is elolvastam ezt az ítéletnek csúfolt valamit, mindannyiszor elfogott a düh és képtelen voltam annak tartal­máról beszámolni. Az olmützi ítélet szolgai módon átvette a prágai legfelső ka­tonai bíróság elméletét a reflex-mozgásról és a védekező mozdu­latról és mint hű és jó szolga tovább ment és egyenesen táma­dási szándékot magyarázott be a reflex-mozgásba. Nem elégszik meg azzal a már amúgy is túlhajtott állásponttal, hogy a föld­ről való fölkelés és a fegyvernek tartása előkészület volt a pasz­szív önvédelemre. Ha ezt az elméletet elfogadja, akkor nem le­hetett volna újból harminchárom hónapra elitélniök, pedig ez volt a cél. Az ítélet rendelkező része ugyanaz, mint a prágai hadosz­tálybíróság legelső Ítéletének 1922-ben: Bűnös a vádlott súlyos fegyelmi sértés bűntettében, melyet úgy követett el, hogy 1922 május 6-án Prágában az Invalidus téren gyakorlatozás közben feljebbvalójának, Mlady nadporucsiknak fegyverrel ellentállt,

Next

/
Oldalképek
Tartalom