Cseh Béla: Daróctól a Talárig 1919-1939 (Komárom : [s. n.], [s. a.])

72 13. Az olmützi tárgyalás három napig tartott. A vád felvonultatott hetven tanut. Kihallgatták többek között a theresienstadti várbörtön parancsnokát, Vlach őrnagyot és több volt fegyenctársamat. Az elnöklő cseh hadbíró nagyon felkészült a tárgyalásra. Jegyzőkönyvvezetője mesélte, hogy a tárgyalás előtt egy hétig próbálgatta a fegyverfogásokat. Három nap és három éjjel dolgoztam. Nem aludtam egy percet sem. Nappal a hadbíróságon voltam, éjjel pedig az olmützi vasútállomáson. Fogadtam és kalauzoltam a tárgyalásra beidézett tanukat. Gyönyörűen vallottak. Nem segített semmi. Prága már elintézte az ügyet, Olmütz engedelmeskedett. A hadbíróság elnöke, Prikril ezredeshadbíró rendesen viselkedett, szinte lehetett rajta látni, hogy kellemetlen feladatot teljesít. Tolmácsot is kaptam, egy Olmützben szolgáló szlovák nemzetiségű hadnagyot, aki tökéletesen beszélt magyarul. Az olmützi ítélet negyvenöt oldalon keresztül indokolja, hogy elkövettem a fegyelmi sértést és csodálatosképen pont annyi büntetést írt elő, mint amennyit leültem. Egy órával sem többet! Ez a hosszú indokolás is mutatja, hogy mennyire erőltették a dolgot. A szürke kis szamarat elefánttá fújták fel. Érdekes összehasonlítani az egyes tárgyalások idejét és az ítéletek terjedelmét. Az első prágai tárgyalás, amikor a dologgal a kutya sem törődött, mindössze tizenöt percig tartott. Az ítélet kétoldalas. A pozsonyi tárgyalás már egy egész napot vett igénybe. Az ítélet indokolása hat oldalas. A legfelső bíróságon szintén egy egész napon tárgyalták az ügyet. Az ítélet nyolcoldalas. Az olmützi tárgyalás három napig tartott és az ítélet egy egész regény. Egy csúnya regény és az volt a legrosszabb a dologban, hogy én voltam a szenvedő hős. Háromszor is elolvastam ezt az ítéletnek csúfolt valamit, mindannyiszor elfogott a düh és képtelen voltam annak tartalmáról beszámolni. Az olmützi ítélet szolgai módon átvette a prágai legfelső katonai bíróság elméletét a reflex-mozgásról és a védekező mozdulatról és mint hű és jó szolga tovább ment és egyenesen támadási szándékot magyarázott be a reflex-mozgásba. Nem elégszik meg azzal a már amúgy is túlhajtott állásponttal, hogy a földről való fölkelés és a fegyvernek tartása előkészület volt a paszszív önvédelemre. Ha ezt az elméletet elfogadja, akkor nem lehetett volna újból harminchárom hónapra elitélniök, pedig ez volt a cél. Az ítélet rendelkező része ugyanaz, mint a prágai hadosztálybíróság legelső Ítéletének 1922-ben: Bűnös a vádlott súlyos fegyelmi sértés bűntettében, melyet úgy követett el, hogy 1922 május 6-án Prágában az Invalidus téren gyakorlatozás közben feljebbvalójának, Mlady nadporucsiknak fegyverrel ellentállt,