Cseh Béla: Daróctól a Talárig 1919-1939 (Komárom : [s. n.], [s. a.])

16 lengyel légióban harcoltak a csehek ellen. Mint hazaárulókat, csillagászati számokat reprezentáló várbörtönre ítélték őket. Lehettek vagy tizen és több mint kétszáz évi várbörtönt képviseltek. Nem tudtam velük egy kazamatába kerülni. Mint kimondottan politikaiakkal, nagyon rosszul bántak velük. A parancsnokság mindent elkövetett, hogy életüket elkeserítse. Imponált nékem bátor viselkedésük és összetartásuk. Állandóan harooltak a parancsnokság túlkapásai ellen. Küldözgették az anonim leveleket és feljelentéseket, úgyhogy minden hónapban kiszállt valami bizottság. Amikor megtudták, hogy a parancsnokság a rajtuk megspórolt pénzen cseh zászlókat vásárolt, nyíltan megvádolták a parancsnokot, Vlach őrnagyot. A légionista őrnagynak természetes semmi baja sem történt, de őket pár napra sötét zárkába dugták. Később mint cserefoglyok kiszabadultak. A fogházparancsnok beszéddel búcsúzott tőlük, de mikor a kézfogás elől elfordultak, megszégyenülten elkullogott. A várbörtön udvarán az őrség ámulatára elénekelték a magyar himnuszt és az öreg diákok indulójával hagyták el közel két évi rabság után a várbörtön nyirkos kazamatáit. A várbörtön kapuja előtt a magyar katonai attassé várt rájuk. A lengyel-magyar barátság bátor harcosai tiszteletet és megbecsülést vívtak ki maguknak még a cseh várbörtönben is. Sokáig emlegettük őket. Egyedül a fiatalkorú Krajnai Gyuri maradt vissza közülük. Ez a tizenhatéves késmárki fiú a menázsit hordta a lengyelmagyar légióban. Két évet már leült és mint cserefogoly nem akart szabadulni. A lengyel légionisták szabadulása után a szimpatikus magyar fiú a mi kazamatánkba került. Pár hónap után ő is kiszabadult és minden héten küldött egy tátrai levelezőlapot. A tátrai sorozaton kívül küldött a börtönbe egy csomó havasi gyopárt, melyet mint terezíni emléket, ma is őrzök. A magyarok közül, akik ebben az időben Theresienstadtban raboskodtak, emlékszem Kökény Istvánra, Nedeczkyre, Simon Jánosra, Tomcsányira, Feketére és Murzsa kovácsra. Katonai és politikai dolgokért szenvedtek többéves várbörtönt. Csonka, a mindég jókedvű zsolnai cigánygyerek lopásért ült négy évet. Velem olvastatta leveleit, melyeket hazulról kapott — »Mária Terézia Festung« — címre. Szerelmes leveleit, amiket szeretőjének küldözgetett, velem iratta. Hálából táncolni tanított. Fecsik, a ruszin nemzetiségű tizedes egy szóért 10 évi várbörtönt kapott. Az öreg Jeřábek bácsi már negyven évet ült különböző börtönökben. Egészen otthonosan érezte magát Theresienstadtban is, ahová a világháború alatt elkövetett bűneiért került. Amikor 3 évi büntetését letöltötte, nem akart kimenni. Elszokott a rendes élettől és dsak a börtönben érezte jól magát. Moravetz civilben kasszafúró volt. A tolvajok között nagy volt a tekintélye. Csaknem mindig vasban volt. Amikor levették lábáról a láncot, akkor is rövideket lépett a megszokás következtében, olyasféleképpen, mint ahogy a veréb ugrál. Eredeti pofa volt Hofmanu, a borbély. Az volt a be-