Cseh Béla: Daróctól a Talárig 1919-1939 (Komárom : [s. n.], [s. a.])

75 hadbíró ezredes a cseh hadügyminisztériumban kijelentette, hogy még béresnek sem venne fel a majorjában. Az egyetemi tanács a legnagyobb jóindulattal kezelte ügyem. Egyhangúlag megbotránkoztak a hadbíróságok igazságtalan ítéletein. Nem dobtak ki az egyetemről. Sőt támogatták kegyelmi kérvényemet. Az egyetemi tanárok elhitték, hogy velem igazságtalanság történt és mindenben segítségemre voltak. Az egyetemi tanárok intervenciója sem segített. A hadügyminisztérium hajthatatlan maradt. A miniszter nem volt hajlandó még az elnöki iroda kérelmére sem a kegyelmi kérvényt kontraszignálni és így azt újból elutasították. Helyzetem egészen reménytelen lett. De egyszerre ismét reménykedni kezdtem, amikor a csehszlovák parlament meghozta az 1928. évi 111. számú rehabilitációs törvényt. Megkértem büntetőjogi tanáromat, dr. Milotát, az elítélés törléséről szóló törvény parlamenti előadóját, hogy adjon nekem pár hasznos útbaigazítást az elítélés törlése iránt beadandó kérvényemhez. Professzorom a legnagyobb készséggel felelte: »Tudja mit, kolléga úr, hozza el az iratait, megcsinálom a kérvény konceptusát«. »Nagyonköszönöm Spectabile, az iratok rögtön itt lesznek!...« »Jó, jó, csak hozza el, legyen egészen nyugodt, a magam részéről megteszek mindent, hogy ezt a buta katonahistóriát likvidálhassuk. Amint időm lesz, a kérvényt megcsinálom«. Kezet adott és elbocsátott. Dr. Milotának másnap a parlamentben volt dolga, Prágába utazott. Az egyetemi évnek vége lett. A szünidőt odahaza, Léván töltöttem. A vakáció alatt kaptam az egyetemről egy paksamétát rövid kísérőlevéllel. »Itt küldöm kérvényének konceptusát, írja le szlovák nyelven, egészítse ki és küldje vissza nékem. Üdvözlettel dr. Milota.« A cseh nyelven írt fogalmazványt átírtam szlovákra. Lehozom azt most magyar fordításban annak igazolására, hogy egy nem soviniszta cseh jogtudós hogyan fogta fel ügyemet. Elnök úr! Bátor vagyok becses figyelmét felhívni egy a büntetőbíráskodásban talán egyedülálló esetre, egy bírói tévedésre és tisztelettel kérem, méltóztassék a rehabilitáció engedélyezésével némileg hozzájárulni annak az igazságtalanságnak jóvátételéhez, melyet ellenem a hadbíróság elkövetett. A katonai prokurátor vádja alapján a prágai hadbíróság 1922. július 14-én Dtr. 1162—22. sz. alatt a katonai büntetőtörvénykönyv 145, 146 és 147. sziakaszai szerint elítélt négy évi várbörtönre. Ezt a büntettet az'ítélet szerint úgy követtem él, hogy 1922. május 6-án gyakorlatozás közben ráfogtam fegyverem Mlady főhadnagyra és megakadályoztam parancsa keresztülvitelét.