Cseh Béla: Daróctól a Talárig 1919-1939 (Komárom : [s. n.], [s. a.])

a^MACeW-HIRLÄfc az ellenzéki magyarság bátorhangú lapja Í926. január 23-án a következő vezércikket hozta: Kaionairagédiák. — Egy bírói tárgyalás margójára. — ? Elsárgult papírlapok vannak a kezemben, vérrel és könv­nyel írott sorok mondják el egy magyar fiú katonaéletének és harminckéthónapos fogságának szörnyű kálváriáját... »Nótásan, jókedvvel ültem vonatra, hogy megkezdjem Prága városában katonai szolgálatomat«, kezdődnek a napló sorai. A nóta azonban csakhamar elhalkult, a jókedv fájdalomba torzult, a müveit, in­telligens fiúra kegyetlen napok virradtak. Mindaz a megaláztatás, ami csak az emberi méltóságot érheti, osztályrésze lett. A leg­alantasabb szolgai munkákat kellett végeznie, durva szidalmak érték napról-napra és mindez csak azért, mert magyarnak szüle­tett, mert nem értett© a szolgálati nyelvet. Azután beteljesedett a tragédia. Gyakorlat közben egy főhadnagy rárohant, csak a szi­bériai légiókban használatos vezényszót üvöltött rá, melyet a szegény fiú legjobb szándéka mellett sem érthetett. Erre a fő­hadnagy a földreteperte és amikor a fiú felugrott és védőál­lásban tartotta maga elé töltetlen fegyverét, már el is volt hatá­rozva a sorsa; útja a hadbírósági fogházból a theresienstadti kazamatákba vezetett, ahol harminckét hónapot töltött keserves rabságban. Ha a pör aktáit végigtanulmányozzuk, emberi szem­pontból megállapíthatjuk, hogy itt egy szörnyű tévedés történt, egy embert ártatlanul ítéltek el és tartottak a legszörnyűbb fog­ságban. Jogászi szempontból lehet vitatkozni az eseten. Jogász­embereknek valóságos csemege lehet annak a mérlegelése, hogy amikor egy vérigalázott ember a földről feltápászkodik és a to­vábbi inzultusok elől tenyerével, botjával, fegyverével, vágy éppen azzal, ami a kezeügyébe akad, elhárító mozdulatot tesz, ez a mozdulat öntudatlan reflexmozgás, vagy tudatos védelmi hely­zet volt-e? De amikor az emberi szempontot mérlegeljük, em­berségünket érezzük megalázva Cseh Béla földretiprásában és nemcsak mélységes szánalmat érzünk a harminckéthónapos

Next

/
Oldalképek
Tartalom