Cseh Béla: Daróctól a Talárig 1919-1939 (Komárom : [s. n.], [s. a.])

16 mindenfélekép jó volt, akár a külső, akár a belső gyűrű falait bontottuk. A munka könnyen ment. A falról csak az évszázados mészréteget kellelt levakarni, a téglák szinte maguktól jöttek. A szökések gyakoriak voltak. A súlyosabb büntetésre elítélt rabokat a szökések után már nem is merték a theresienstadti kazamatákba zárni, hanem elszállították őket Mírovba vagy Bori­ba. Ezek már modern, megfúr hatatlan fegyintézetek, centrális fekvésű őrhelyekkel és falbahelyezett páncéllemezekkel. A szökések után a várbörtönben a diszciplína szinte elvisel­hetetlen volt. De ez sem riasztott el bennünket. Fúrtunk, fürészel­tünk, lyukakat csináltunk a falba, akár a patkányok, ástunk, mint a vakandok, csakhogy minél előbb szabaduljunk. Néha sikerült a szökés, de a legtöbbször nem. Maga a várbörtön az élve eltemetett emberek hazája. Nyir­kos kazamaták, két méter széles téglafalak, felettünk három méter széles földréteg. Alul föld, felül föld, mint a sírban. Fű nő a sírdombokon és fű nő a kazamaták tetején is. Theresienstadtot nagyon sok magyar ismeri. A cseh megszál­lás első éveiben a felvidéki magyarság ezrei voltak falai közé internálva. Magának a városnak még állomása sincs. Mikor oda­vittek, Bohušovi erői kellett gyalogosan a várbörtönbe bebandu­kolni. Már messziről piroslott a sok millió téglából összerakott börtön, lőréses kazamatáival. Az egykori szabad királyi város és a vár a termékeny Éger völgyében fekszik, közel az Elba torkolatához. Körülbelül húszezer lakossal és tizenhatezer em­berre való hadi táborral. A lakosság csaknem száz százaléka a katonasághoz tartozott. Ha nem is teljesített tényleges szolgálatot, de a katonaságból élt. Szabó, borbély, suszter, vendéglős stb. A sáncokon belül a kazamatákban igen vegyes volt a társa­ság. Egy-egy kazamatában 12—18 ember. Mindég attól függött, mennyi volt a létszám. 1922—1925-ben 300—400 között mozgott. Magyarok lehettünk vagy ötvenen. Németek, csehek, szlovákok, ruszinok, zsidók és cigányok, gyilkosok, betörők, kémek, haza­árulók, lázítók, katonaszökevények, fegyelem s ért ők stb. egy raká­son a legnagyobb rendetlenségben. A közös szobákban az élet az utolsó összeolvasás után kezdő­dött, ami úgy este 6 és 7 óra között volt. Ekkor már rendszerint a külső munkából is hazajöttek a rabok. Mindegyik hozott magá­val valamit, ha mást nem, cigarettavégeket. Begyújtottunk a kályhába és kezdődött a vacsora elkészítése. Vacsorát a várbörtönben nem kaptunk. Nekünk kellett, ha volt miből, estére valamit összekotyvasztanunk. Többnyire teát, fe­ketekávét vagy kakaót főztünk, de ha jól ment, főztünk gulyást és sütöttünk palacsintát is. Nagy szerencsénk volt, hogy a kazamatákat nem kívülről fű­tötték és volt kályhánk. Az egyesekben nem volt kályha, csak a nagy közös kazamatákban. Már azért is jobb volt a közös szoba. Felváltva főztünk és közösen fogyasztottuk el ezeket a rabétele-

Next

/
Oldalképek
Tartalom