Cseh Béla: Daróctól a Talárig 1919-1939 (Komárom : [s. n.], [s. a.])
19 aki már egyszer akár saját hibájából, akár anélkül bekerült a »sitibe«, nem fél tőle. Ezért minden büntetés végrehajtását az első esetben próbaidőre el kellene halasztani. Három hónapig terjedő büntetéseknél a mi törvényeink szerint ez lehetséges ugyan, ez azonban kevés. A mai állapotok mellett a fogház az elemi, a börtön a közép- és a fegyház egyenesen főiskola minden tolvaj és betörő számára. Az ember gyönge lény, könnyen asszimilálódik. A gazdasági állapotok pedig katasztrofálisak. Nehéz visszatérni a tisztességes életbe annak, »aki egyszer rabkoszton élt«. A börtönben hosszú téli estéken nagyszerű szabadelőadásokat hallgattam különböző előadóktól: betörőktől, kasszafúróktól, szélhámosoktól, akik kiszínezve mesélték el élményeiket. Előadás után tervezgették, hogy kiszabadulásuk után kit és hogyan fognak becsapni és meglopni. Megjavulni egyik sem akar, vagy legalább is egyik sem vallja be. Ők a jók, csak a társadalom rothadt. hogy ide juttatta őket. Érdekes, hogy a rabok még tervezgetéseik közben sem akarnak gyilkolni. Ez is bizonyítja, hogy az összes gyilkosságok pillanatnyi lelkizavar következményei, ők lopni akarnak és csak ha elcsípik vagy megzavarják őket^ védekeznek. Visszaeső rab a legritkább esetben gyilkol. Nagy lelkierő kell ahhoz, hogy az ember a rabok között ne asszimilálódjék. Egy csallóközi parasztfiú két évi várbörtönt kapott. Levélben közölte, hogy az ezrednél vörösnadrágot kaptak. Amikor büntetésének kétharmadát leülte, feltételesen visszaengedték ezredéhez. Alig volt pár napig szabadon, feltörte az ezredkasszát. Kipróbálta a teóriát. Talált a kasszában három pecsétnyomót, két öreg térképet és húsz koronát. Tíz évi fegyházbüntetéssel tért vissza. Mesterei, az öreg rabok kinevették, de ő nem csüggedt, tovább tanult. Hirhedt betörő lett belőle, egész biztosan valamelyik fegyintézet cellájában fogja befejezni életét, csak azért, mert levelet írt Magyarországon élő bátyjának és megírta, hogy a cseh huszárok is vörösnadrágot viselnek és ezért két évre lecsukták betörők és rablók közé. A legnagyobb »dumája« egy kidobott prágai teológusnak volt, aki mint szökött katona végigszélhámoskodta egész Csehszlovákiát. Alig három év alatt volt huszita páter, orvos, mérnök, ügyvéd, bankigazgató és bábszinházigazgató. Ruszinszkóban, mint mérnök földet osztott a parasztoknak, a Csallóközben bankot »gründolt« és Trencsén környékén pénzhamisító gépet árult a szlovák atyafiaknak. Közben nagylábon élt és harminckétszer nősült különböző rangú és rendű nőkkel. Egy brünni varrólány buktatta le. A hadbírósági tárgyaláson becsapott feleségei meg akarták lincselni. A rá 113-1 ag csekély: 3 évi büntetéssel úszta meg a dolgot a különben szimpatikus szélhámos. A börtönben az orvos mellé volt beosztva, mint asszisztens és egyúttal a maródszoba parancsnoka volt. Az összes rabok, sőt az őrmesterek is doktor úrnak szólították. Otthonosan érezte magát és határozott fellépésével mindenkinek imponált. I*