Cseh Béla: Daróctól a Talárig 1919-1939 (Komárom : [s. n.], [s. a.])

m lého činu vojaka. Viem, že potom* i tých »nešťastných lások« by bolo menej. Najväčšie procento vojakov spácha samovraždu následkom surového zaobchodenia predstavených. Každý človek nie je jednakej duševnej konštrukcie. Niekto vydrží i naj surovejšie urážky, ale iný nenechá si vziať svoju ľudskú dôstojnosť. Priatel, navrátivší sa z voj. služby mi rozpráva: som duševne tak vyčerpaným ako nikdy. Trvať to ešte rok, bol by som mal dve cesty k vyslobodeniu — blázinec alebo gulku. Verím mu, lebo boli sme spolu a viem, cez akú kalváriu šikanovania musel prejsť. Asi pred týždňom pojednával sa zaujímavý proces. Vojtech Čech, odsúdený na 4 rokov garnizonového väzenia po 32 mesiacoch bol prepustený na slobodu ako nevinný. Príčina odsúdenia bola: útok so zbraňou na svojho predstaveného. Za 32 mesiacov vysvetlilo sa iné. Mladému vojakovi, maturantovi vynadal na cvičišti desátník, ten si to vyprosil a hned bol určený k raportu. Poručík bez výsluchu zavelil »leh« — vojak nevedevší slovensky, ani česky, nevedel čo poručík chce, lebo »leh« povel po slovensky je: k zemi. Hned dostal takú facku, že spadnul na zem. Stávajúc kryl si hlavu puškou, ako na obranu, mysliac, že dostane ešte jednu. Túto obrannú pózu videl kapitáň a dla jeho svedoctva vojaka odsúdili bez vyšetrovania a bez tlumočníka skutočnou vojenskou rýchlosťou: za 5 minút. Takto jednoho človeka inej národnosti učili milovať vlasť. Spáchali na ňom najhnusnejšiu krádež. Ukradnúc mu zo života 32 mesiacov najkrajšieho veku. Kto mu ich nahradí? Kto sotre mu bilag väzňa? Nik! Takej náhrady sa mu nikdy nedostane. Viem dobre, že vojsko nie je, nebolo a ani nebude humánnou inštitúciou, ale nesmie brať životy i vtedy, keď toho nie je zapotreby. Fordításban : A katonai szolgálat árnyoldalai, (öngyilkosságok.) »A katonai szolgálat jóságát az általa véghezvitt igazságtalanságok sorozata mutatja a legjobban. Hugo V. Nincs hét, hogy ne olvashatnánk katonaöngyilkosságokról. Ezek az esetek annyira szaporodnak, hogy ha tovább így megy, az újságoknak külön rovatot kell vezetni az öngyilkosokról. Az elmúlt évben 120 fiatalember búcsúzott el ily módon az élettől. De a közvélemény hideg és nem érzi, hogy mennyit kellett annak szenvedni, aki a fegyveréhez nyúlt, hogy saját kezével vessen életének véget. Százhúsz fiatal élet és a legnagyobb százalékban az intelligensebb katonák közül. — Mi ennek a jelenségnek az oka? Miért nem vizsgálják ki az eseteket? Miért nem büntetik azt, aki okozója volt a katona elszánt cselekedetének?! Tudom, mindjárt kevesebb volna azoknak a bizonyos »szerelmi bánatoknak* a száma. A katonaöngyilkosságok legnagyobb százalékát a feljebbvalók go-