Cseh Béla: Daróctól a Talárig 1919-1939 (Komárom : [s. n.], [s. a.])

131 sem, csak tovább is szlovák nyelven dolgozott. Bitang szlovák­sággal megírt ítéleteit a lipótvári fegyintézetben, dr. Tuka Béla, jelenlegi szlovák miniszter javítgatta. A kézzel megírt ítéleteket Lipótvárra küldték legépeltetni. Ebben a leíró osztályban dol­gozott Tuka Béla dr. — akit 1928-ban hazaárulásért 15 évi fegy­házra ítéltek — és nem tudta nézni a bíró gramatikai szarvas­hibáit. Jelt csinált a kijavított résznél és a lap margójára meg­jegyezte: »opravil Tuka« — javította Tuka. Másik nagyratörő barátunkat a felszabadítás előtt pár nap­pal figyelmeztette a soviniszta szlovák törvényszéki elnök, hogy mostmár magyarul is kell dolgozni. A harmadik jubileumi jelvényeket árult. A negyedik magyar üdvözlésre szlovákul válaszolt. Az ötödik cseh helyesírás szerint írta jó magyar nevét. A hatodik... Minek folytassam? Tudjuk... De az dobjon rájuk követ, aki közülünk nem bűnös. Vég­eredményben jó magyarok voltak, csak féltek. Szolgálnak ők becsülettel akárkinek. Ez a foglalkozásuk. Nincs semmi ér­telme a tetemrehívásnak. Mit mondott a legnagyobb magyar. — Olyan kevesen vagyunk, hogy még az apagyilkosoknak is meg kell bocsátanunk. Nemcsak a bírói kar, hanem tisztelet és becsület a kivételnek, a többi hivatalnok is opportunista volt a cseh megszállás alatt. Féltek mindenkitől, féltették azt az odavetett koncot, ami már a cseheknek nem kellett. Opportunista volt a városi elem, ma­gyarnak csak a falu maradt meg. Igazán gerincesen csak a fehérre meszelt parasztházak, a dülledezö nemesi kúriák és falusi paplakok keménykötésű, lakói viselkedtek. A falu sohasem ünnepelte meg az elnyomók állami ünnepeit, falusi házakra nem került volna sohasem a kék, fehér, piros zászló. A várkonyi plébános, dr. Varjú József a cseh felszabadulás ünnepén, október 28-án minden évben gyászmisét celebrált. Minden évben perbefogták, de a tárgyalásokon egy várkonyi néni igazolta, hogy a megboldogult férje üdvéért mondatott gyász­misét. A falut évről-évre büntették, mert az államünnepeken nem tartotta be a kötelező munkaszünetet. A magyar gazdák ezeken a napokon szántottak, vetettek, trágyát hordtak a határba, mint a többi szürke hétköznapokon. Az ő ünnepük továbbra is augusz­tus 20-ka, Szent István királyunk évfordulója volt. Jöttek a tömeges feljelentések. Letagadhatatlan, hogy a katolikus papságnak nagy érdemei vannak, hogy a húszéves cseh megszállás alatt a felvidéki ma­gyarság megmaradt magyarnak. Igaz, hogy az ő helyzetük köny­nyebb volt, mint más felekezetek papjainak. Anyagilag jobban álltak és ha baj volt, mögöttük volt Bóma. De itt sem lehet álta­lánosítani. Az ekeli református tiszteletes, Tuba Károly sem imádkozott a republikáért, mini a többi pásztor. A hűségesküt a cseh államra nem tette le, állami ünnepeken istentiszteletet 10*

Next

/
Oldalképek
Tartalom