Cseh Béla: Daróctól a Talárig 1919-1939 (Komárom : [s. n.], [s. a.])

16 — A szobaparancsnok káplár úr parancsa. — Akkor rendben van, fel vagy írva. Korán kezded! A kihallgatás közvetlenül ebéd előtt lesz. Megértetted?! Rövid idő múlva lezavartak az udvarra gyakorlatozni. Járni és fordulni tanultunk. Láttam^ hogy a káplárom magyaráz valamit az őrmesternek. Biztosra vettem, hogy a bakancstisztítás történetét mesélte el. Nem csalódtam. Az első pihenés után, az őrmester magyarázni kezdte, hogy már nem vagyunk civil bagázs. Itt engedelmeskedni kell. Parancs^ az parancs. Majd kezelés alá vett bennünket, úgy hogy alig vánszorogtunk. Szobatársaim mérgesen pislogtak rám. Szégyellem magam és kíváncsian vártam a kihallgatás eredményét. Már nem voltam biztos a dolgomban. Alighogy behoztam sajkámban a menázsit, a napos beordítja a nevemet. Leteszem a kanalat és indulok kifelé. A káplárom megállít. — Komolyan mégy kihallgatásra? — Megyek, hiszen parancsolta?! — Nézze, ne csináljon nekem kellemetlenséget — kezdett kérlelni a káplár most már szelídebb hangon és magázva. — Kitöröltetem nevét a rapportkönyvből. Megígérem, hogy többé nem adom oda tisztítani a bakancsomat. Továbbszolgáló altiszt akarok lenni és a századparancsnok nagyon szigorú ember. Hálás leszek érte. Szombaton, súrolás idején eltűnhet. — Tudja mit káplár úr, nekem nem célom, hogy a maga katonai karrierjét tönkre tegyem; miattam bezupálhat, elállók a rap porttól. De a káplárnak sajnos, nem sikerült elsimítani a kihallgatást. A századparancsnok mindenben a káplárnak adott igazat. Tizennégynapi szobafogságot kaptam... Egy időre megszabadultam a káplártól, mert Leitmeritzbe küldtek tisztiiskolába. De onnan csakhamar kidobtak, mert nem tudtam csehül. Visszakerültem Prágába ugyanahhoz a szakaszhoz, ahonnan ősszel a tisztibe mentem. Káplárom ismét gyűlölettel vetette rám magát. A bakák »kapitány« úrnak szólítottak. Nem sikerült kiemelkednem közülük: ez volt a fizetés. A szakasz aspiráns nélkül maradt. A legénység ekkor már sorban, ahogyan szobasoros volt, tisztította a szobaparancsnok káplár bakancsát, elmosta étkezés után a sajkáját, este megvetette az ágyát, reggel összerakta a pokrócait, lekefélte a szalmazsákját, egyszóval kiszolgálta, mint a K. u. K. hadseregben a puccer a gazdáját. Rövidesen én lettem a szobasoros. Letörve sem akartam a káplár puccerja lenni. Ellenszenves volt előttem a gondolat, hogy egy bugris velem szemben élje ki a hatalmi vágyát. Lépten-nyomon összeütköztem a bornírt cseh katonai diszciplínával és a parancsnokok hatalmi túltengéseivel.