Cseh Béla: Daróctól a Talárig 1919-1939 (Komárom : [s. n.], [s. a.])

109 ség lopásért tett ellenük feljelentést. Védekezésükben előadták hogy már napok óta éheztek és nekem szögezték: — Ha van szíve bíró úrnak, hát csak büntessen meg azért a pár darab nvomorult fagyos krumpliért. Kezdő bíró voltam és megrezdült bennem valami. A legszívesebben odavágtam volna az egész mesterséget. Nekünk, szociálisan gondolkozó magyar bíráknak valóságos missziós munkát kellett végeznünk a zátonyra futott csallóközi magyarság hajóján. A fagyos krumpli esetét magántulajdon elleni kihágásnak minősítettem. A zsidó uraság nem adott indítványt a vádlottak megbüntetésére s így az eljárást beszüntethettem. Amikor elkerültem a csallóközi kisvárosból, hallottam egyik kollégámtól, hogy ez a csallóközi atyafi úgy keresett: — Hol van az a bíró, akinél száz korona erejéig lopni lehetett? — Száz korona volt az értékhatár a tulajdonelleni kihágásnál. x\ csendőrség erővel gyártotta a büntető feljelentéseket. Statisztikára dolgozott. Minden feljelentés egy pontot számított. A pontokra pedig szükségük volt, mert féltek., hogyha kevés bűnesetet jelentenek, ha a csendőrörsön alusznak, akkor leépítik az örsön a létszámot és visszamehetnek a vándorköszörühöz. A károsultakat sokszor meg sem kérdezték. Egvízben tyúklopást jelentettek Medvéről. Hívom a vádlottat és a károsultat. Tulajdonelleni kihágás. A tárgyaláson megkérdezem a károsult gazdái: — Kívánja a vádlott megbüntetését? — Dehogy kérem, sosem kívántam. Különben is azt a tyúkot már régen visszaloptam. — Kiderült, hogy az ügybuzgó cseh csendőr az utcagyerekektől szedte össze a büntetőfeljelentés adatait és sem a vádlottal, sem pedig a károsult gazdával nem beszélt. Pontra volt szüksége és becitáltatta az illetőt a községtől 30 km-re fekvő járásbíróságra. A tizenkét Karcsa közül az egyikbe a pozso^'i rendőrség hazatoloncoltatott egy munkanélküli magyar földmunkást hattagú családjával együtt. Pozsonyban csak szaporította az amúgy is nagyszámú nyomorgó napszámosok létszámát. Hazasuppolták szülőfaluja nyakára. Tél volt, kegyetlen tél, amilyenre még nem is emlékszem. Kifagytak a gyümölcsfák, a vadállomány is kipusztult. A szerencsétlen embernek a két tenyerén, beteg feleségén és hat gyermekén kívül az égvilágon semmije sem volt. Bútora a dornkappeli nyomortanyán maradt. À szállítási költségekre pénze nem volt. Karcsához is csak annyi köze, hogy véletlenül ott született. Az apja valamikor ott szolgált az egyik uraságnál. A faluban sem rokona, sem ismerőse, ahol meghúzódhatott volna. A falu szegény lett. Sem szegényháza, sem szükséglakása. ahová a kisuppolt családot elhelyezhették volna, nem volt. Ennnivalót csak összekoldultak a gyerekek, de lakást az ágrólszakadt család sehol sem tudott kapni. A családfő végső