Popély Gyula: A Csehszlovákiai Magyar Tudományos, Irodalmi és Művészeti Társaság (1973)

AZ AKADÉMIA MŰKÖDÉSE

roly, Antal Sándor, Jánoska Tivadar, osztálytitkárok: Szerényi Ferdinánd, Szalatnai Rezső, Brogyányi Kálmán, osztályszámvevők: Farkas Gyula, Rédler István, Egri Viktor, Szombathy Viktor, Harmos Károly, Albrecht Sándor, békéltető bíróság tagjai: dr. Krammer Jenő, Galambos Zoltán, Darvas János, Sebesi Ernő, Gwerk Ödön, Weinwurm Frigyes.

11

5 Az új vezetőség sem volt olyan összetételű, hogy lehetővé tette volna a tiszta, önzetlen kulturális munka megindítását. Egy tehetetlen bürokratikus személyi klikk lett belőle, amelyből nem is a jó szándék hiányzott, hanem — egy-két tagját kivéve — a képesség és a merész előretörni akarás. Ez a kórtünet még azzal súlyosbodott, hogy a tagság egy részének — alkotó képességek hiányában — szintén ez a tespedt semmittevés felelt meg legjobban. Most bosszulta meg magát az a gondatlanság, amelyet az alapító tagság névsorának összeállításakor követtek el. A Társaság támogatását élvező Magyar írás a szlovenszkói magyar tudományos munka hiányainak okaival foglalkozva a következő megállapításra jut: „Tudományos központunk nincsen. A csehszlovákiai magyar tudományos, irodalmi és művészeti társaságot, az úgynevezett Masaryk Akadémiát, a legjobb akarattal sem mondhatjuk annak. Sem szervezete, tagjainak felkészültsége, sem anyagi erőforrásai, sem szelleme nem olyan, hogy a magyar szellemi élet központja lehessen."

11

0 Ez a megállapítás nem egyedülálló. Árva Pál festőművész a Magyar Újsá g-ban így nyilatkozik a Társaság tehetetlenségéről: „Sajnos, ez az Akadémia kétéves fennállása alatt nem bizonyult annak a kulturális gócnak, aminek rendeltetett, s lehet, hogy nem is ambicionálja azt a feladatot, amely a mai körülmények között egyedül őrája hárulhat."

11

7 A Társaságban a klikkszellem lassanként olyan méreteket öltött, hogy már a hivatalos szervek is felfigyeltek rá. A belügyminisztérium és az Országos Hivatal egyre sűrűbben érdeklődött a pozsonyi rendőr57