Popély Gyula: A Csehszlovákiai Magyar Tudományos, Irodalmi és Művészeti Társaság (1973)
AZ AKADÉMIA MŰKÖDÉSE
osztály elnöke, a következő szavakkal próbálja útját állni a támadásoknak: ,,Azt hiszem azonban, hogy* az az érv, mellyel jelen esetben a kritika a maga ellenkező álláspontját alátámasztotta, hogy t. i. ez vagy az az író vagy művész jobban lett volna rászorulva a támogatásra, nem egészen helytálló. Társaságunk ugyanis a tudomány, művészet és irodalom támogatására alakult, nem pedig szegény tudósok, írók és művészek támogatására. A kritikának tehát azt kellett volna állítania és bizonyítania, hogy a díjjal jutalmazott munka, folyóirat vagy irodalmi működés nem érdemelte meg a jutalmat, mert volt ennél jobb, de nem azt, hogy voltak ínségesebb tudósok, írók és művészek." 9 6 Nehéz lenne igazságot tenni, és egyik vagy másik oldalon állást foglalni ebben a kellemetlen vitában. Darkó Istvánnak is, Flórián Károlynak is igaza van. A magyarázatot talán a következőkben kell keresnünk: Dr. Orbán Gábor a finnugor számnevekről írott művét Dérer miniszter tanácsára a saját költségén jelentette meg, ígéretet kapott ugyanis a minisztertől a költségek teljes fedezésére. Kiadásai több ezer koronára rúgtak, de a Dérer által ígért nyomdaköltség megtérítését hiába várta. A Társaság vezetősége tehát erkölcsi kötelességének tartotta, hogy Orbán költségeit részben fedezze azzal, hogy az Iskolaügyi Minisztérium által a Társaságnak ajándékozott húszezer koronából — amelyet egyébként is ösztöndíjalapnak szánt — Orbán Gábornak juttasson 10 ezer koronát. 9 7 A Társaság az osztályoknak folyósított költségvetési tételekből meglehetősen sok jutalomdíjat és segélyt osztott ki az arra rászoruló íróknak, s így az Orbánnak adott tízezer koronával kapcsolatos viták lassanként elcsitultak. Az irodalmi osztály pl. az 1933. február 2-án tartott ülésén az 1933-as évi költségvetésből 1000—1000 koronás irodalmi jutalomdíjat szavazott meg Lányi Menyhért, Szenes Erzsi és Vozári Dezső íróknak és 500 koronát Morvay Gyulának. Ezenkívül 49
