Popély Gyula: A Csehszlovákiai Magyar Tudományos, Irodalmi és Művészeti Társaság (1973)

AZ ALAKULÁS ELŐZMÉNYEI

elnök adományát azonnal folyósították, az adományból létesítendő új intézményeket illető pénzösszegeket pedig az intézmények megalakulásáig a Zemská Bankánál helyezték letétbe. Masaryk elnök a húszmilliós összeget aránylag igazságosan osztotta el. Köztársaságának valamennyi nemzetisége képviselve volt a „megajándékozottak" között. Jutott belőle a cseheken és szlovákokon kívül a németeknek, magyaroknak, ruszinoknak és lengyeleknek is.

1

5 Masarykot sokan igyekeztek s igyekeznek még ma is — főleg a magyarságnak adományozott millióért — magyarbarátnak feltüntetni. Ez azonban téves vélemény. Masaryk csak nagy reálpolitikai érzékkel rendelkező politikus volt, aki felismerte a „magyar ügy" kényes voltát, s megpróbálta megértően kezelni a köztársaságához csatolt magyar kisebbséget. „Nemcsak megértem a magyarokat, hanem együtt is érzek velük. Teljesen érthető, hogy fáj, igen, ismétlem, megértem, fáj nekik, hogy történelmi nevezetességű ezeréves hazájuk összeomlott. Ezen azonban nem lehet változtatni. A magyaroknak bele kell nyugodniok. A mai helyzethez kell alkalmazkoaniok, ha ebben az államban akarnak élni."

1

6 Figyelmet érdemel még a következő masaryki kijelentés: „A magyarok nyelvi és kulturális jogai nem valami állami kedvezmény, hanem az államnak jól felfogott érdeke kívánja, hogy polgárai nyugodtan éljenek és jól érezzék magukat. Jól ismerem a szlovenszkói és ruszinszkói magyarok kulturális jelentőségét, és most mondhatom, hogy saját kultúrájuk kiépítésében államunkban semmi akadályt sem fognak találni."

1

7 A magyaroknak „ajándékozott" milliót tehát Masaryk nem tekinthette ajándéknak, hanem olyan befektetésnek, amelyet — az ő saját szavaival élve — „az államnak jól felfogott érdeke kíván". Túlzott volt tehát az az egyoldalú glorifikálás, amely a kormánypárti magyar lapokban kezdett napvilágot látni. Az aktivisták túlbuzgó hálálkodásuk 12