Popély Gyula: A Csehszlovákiai Magyar Tudományos, Irodalmi és Művészeti Társaság (1973)

ÖSSZEGEZÉS

aktivista, mind az ellenzéki magyar csoportokat, mivel nem voltak képesek önzetlenül, tehetségük teljes bevetésével a szlovákiai magyar kultúra felvirágoztatásán munkálkodni. A Társaság nem tudta meghódítani a magyarság széles tömegeit, s úgy tűnik nekünk, hogy erre nem is törekedett. Elszigetelt, „akadémikus" intézmény lett belőle, az akadémikus intézményre jellemző tudományos színvonal nélkül. Jellemző rá, hogy leginkább botrányaival hívta fel magára a közvélemény figyelmét, s meglehetősen gyakran. A vezetőség sem állt hivatása magaslatán, néhány kivétellel valamennyi tagja passzivitással vagy nemtörődömséggel vádolható. A csehszlovák hatóságok 1938-ig nem gátolták az Akadémia működését, egy-két kisebb beavatkozástól eltekintve jelentősebb közbelépésre nem került sor. Masaryk neve és a Társaság népszerű elnevezése (Masaryk Akadémia) jó védőpajzsul szolgált, azaz szolgált volna a zavartalan és nyugodt kulturális munka végzésére. ,,Az elvi lehetőség megvolt ahhoz, hogy a Társaság (Akadémia) a kisebbségi magyarság szellemi centrumává váljon, és a tudományos, irodalmi és művészeti alkotómunkának tágabb lehetőséget, jobb prosperitást biztosítson."

23

7 Az Akadémiára mindenesetre rendkívül illik a „ki nem használt lehetőségek tárháza" jelző, amellyel Győry Dezső illette. A Masaryk Akadémiát azonban valamennyi hibája mellett jelentős intézménynek kell tekintenünk, kulturális és főleg gazdasági jelentőségét kár volna elbagatellizálnunk. Pozitívumként hozható fel, hogy a csehszlovákiai magyar tudósok, írók és művészek anyagi támogatója lett, és hétéves tényleges működése alatt több mint 200 ezer koronát juttatott a magyar kultúra céljaira. Kulturális missziót töltött be a Magyar Figyelő és a Forum megjelentetésével is. A Magyar Figyelő — annak ellenére, hogy rendszertelenül és rövid ideig jelent meg" — jelentős eredményként értékelhető, mivel napvilágot láthat111