Kerekes György: Bethlen Gábor fejedelem Kassán 1619-1629 (Kassa. Wiko, 1943)

Bethlen Gábor kassai udvara - Különböző udvari funkcionáriusok

tekintetes és nagyságos Illésházy Gáspár Uramnak, fiamnak adassék ez cédula." Ily bizalmas viszonyban volt Csuthy a kor vezető embereivel. Thurzó Imre Bethlen szolgálatára en­gedte át, s B. azt írja róla, hagy e vén ember eszével, jó taná­csával többet szolgálhat mindnyájunknak. Sok fontos elin­tézni valóra küldte ki őt Bethlen, így Thurzó Szaniszló érsek­újvári főkapitányhoz és az Érsekújvárt ostromló gr. Forgách Zsigmonddal tárgyalt a fegyverszünetről. A soproni ország­gyűlés alkalmából tárgyalt Eszterházy Miklóssal, II. Ferdi­nánd biztosával. Bethlennek hopmestere, udvarmestere volt (1626). „Magunk hopmestere Csuthy Gáspár" — írja Bethlen. Nemes nemzetes Gáspár János pedig a fejedelemasszony hopmestere, udvarmestere. Bethlen többször küldte a portára követségben (1618 és 1620). A fejedelmi leveleket gyakran eilenjegyzi, valószínűleg azokat, amelyeket ő fogalmazott. Az udvar katonáinak, a kék gyalogoknak fizetéséről intéz­kedik. 1625 máj. 20-án már „néhai", vagyis már nem élt. Udvarnoka, aulae familiáriusa volt a kassai fejedelmi háznak nagyságos (tehát magasabb rangú) Nyáry István, kinek az itt székelő szepesi kamara perceptora őfelsége, Ká­rolyi Zsuzsanna rendeletére, egyhónapi fizetésül 178 frtot adott ki (1621). Ugyancsak udvarnoka őfelségének Kellemesy Sándor, kinek kegyelemből (nomine gratiae) a kassai kama­rában 1000 frtot utalt ki. Hasonló címen és módon rendel 200 frtot Máriássy Ferencnek. 8 Őfelsége kassai udvarnokai még: Pozsonyi István, Seller Márton, Figedhy Mihály, kit őfelsége Budára küldött. Kapott 160 frtot. Továbbá Ibrányi Mihály, negyedévi salláriuma, fizetése 150 frt. Bejárók is szerepelnek az udvarnál. így Bornemisza Pált, kit Bethlen vicekomornyikjának, „a maga bejárójának" ír 8 Ez utóbbi 3 Radvánszky: B. G. udvartartása 207. lap. Nyáry 1624-ben kállói főkapitány volt. Mint ilyennek egy hónapra 191 frt a fizetése. De 1000 írton felüli összegeket vett föl katonái számára is. Kassai tartózkodása alatt történt vele az alábbi eset, amely némi vi­lágosságot vet a főurak sértődött, büszke önérzetére a nekik hitelező polgárokkal szemben. írásban bepanaszolta Friedrich Wilhelm Vanner kannagyártót, ki az ő szolgája előtt azt mondotta, hogy adóslevelét, mivel nem akarja megfizetni, a pellengérre szegezi. Büntessék meg, mert különben ha minden jószágát elveszti is, de el nem szenvedi. Friedrich tagadja, csak azt mondta, hogy Németországban, akik nem akarnak fizetni, efféléknek levelét pellengérre szegezik. A tanács azt határozta: a dolgon az úr inkább meg ne induljon és Friedrichen bosszút ne álljon. Vigyék hátra (fogházba) és ki ne bocsássák onnan harmadnapig. Ezalatt írjon az úrnak, hogy complakálódjék (engeszte­lődjék meg). Június 30-án kéri Friedrich Vanner, hogy ne büntessék meg. Felelet: Várjon törvényiül. Július 7-én ismét kéri, de a felelet megint elutasító: Adjon 100 frtot, vagy ha nem, várjon törvényiül. Érdekes összehasonlítani ez esetből a német és magyar szokást. Kassa v. jk. 1623. jún. 23., 30., júl. 7. 100

Next

/
Oldalképek
Tartalom